Élet- és karrierinterjúk

Patek Levente marosvásárhelyi születésű, a helyi rockkultúra egyik tanúja és résztvevője. Gyermekkori élményei közül kiemelkedik a Dentes együttes koncertje az ARTA moziban. Ez volt az első pillanat, amikor megérezte: a rockzene az ő világához tartozik. Nővérének akkori udvarlója vezette be a magyar beat világába: elsősorban a Hungáriával és a Locomotiv GT-vel ismertette meg Patek Leventét. Ezek a kezdetek határozták meg zenei identitását. A Hungáriáról így nyilatkozott:

„A Hungáriában már a második lemezen olyan dolgok vannak, amiket ez a másik többi együttes nem tudott. Fenyő meg Barta Tamás főleg olyan dolgokat játszott, mint a Vöröshangyaboly a második lemezen, de az első lemezt is végig lehet hallgatni.”

A hetvenes–nyolcvanas években Marosvásárhely fontos romániai koncerthelyszín volt: a Kultúrpalotában fellépett a Phoenix, az Iris, a Progresiv TM, a Roșu și Negru és a Metropol. Patek Levente és barátai öltönyben, kisestélyiben vonultak be, majd a villany leoltása után vadul táncoltak – ez a kettősség jellemezte a korszakot. A család anyagi helyzete lehetővé tette, hogy lemezjátszót kapjon, és hamarosan Neoton-lemezt vásárolt.

Az első magyarországi fellépő, akit látott, Zalatnay Sarolta volt a Kultúrpalotában, részben saját, illetve LGT-repertoárral. A koncerten Horia Moculescu zongorázott kottáról, hibátlanul. Később hallotta élőben a Neotont Kolozsváron, sőt az LGT-t is Nagyváradon. Sokszor eldugták a koncerteket Erdélyben, nehogy magyar tömegek gyűljenek össze. Az Omega 1975-ös vajdahunyadi fellépése különösen emlékezetes: a Moog-szintetizátor és Benkő László „szintetizátorrúdja” lenyűgözte. A közönség fegyelmezett volt, tapsolt, de nem csápolt – a nyolcvanas évek elejéig ez a szokás nem létezett.

A Locomotiv GT koncertje Nagyváradon már kevésbé volt felemelő: Presser Gábor fáradt, kiábrándult arcát látta, a zenekar tagjai közül többen unottan játszottak. A háttérben Barta Tamás disszidálása és Laux József távozása okozta a feszültséget. A Fonográf kolozsvári fellépéséről lemaradt, de a Neoton 1981-es kolozsvári koncertjén ott volt, az UTC szervezésében. Brassóban újra látta az Omegát, de az élmény már nem volt olyan elementáris, mint első alkalommal.

A magyarországi koncertek külön fejezetet jelentettek: 1977-ben a Budai Ifjúsági Parkban hallotta a Skorpiót, Frenreisz Károly basszusgitár-szólója óriási hatással volt rá. Az élményről így számolt be:

„1977. Budai Ifjúsági Park. Elkéstem a Skorpió-koncertről. Leszálltam a villamosról, már nagyon közel voltam, már hallottam. Bődületes szóló, érted? Bődületes. De olyan furcsán szól. Frenreisz nem szólógitárral, hanem a basszusgitárral. Hihetetlen volt. A Kelj fel! nagylemez anyagát játszották és persze az azelőtti Dédapámat is, mindent. De hát gondold el, milyen hatással volt rám ott a helyszínen! Csak nagyon rossz volt, hogy nem voltak akkor velem a barátaim, nem volt kivel az élményt megosztani.”

1981-ben részt vett a Hajógyári-szigeten megrendezett egy napos koncerten, ahol Bródy konferált, és szinte minden fontos zenekar fellépett, kivéve a Beatrice, Omega, LGT és Fonográf. 1983-ban ismerősei látták az István, a király ősbemutatóját, ő pedig 1984-ben a Hobo Klubban hallhatta először a Vadászat dalait, sőt Deák Bill Gyula Rossz vér című lemezét dedikáltatta.

Az interjú során kirajzolódik egy korszak képe: a hetvenes–nyolcvanas évek Erdélyében a rockzene egyszerre volt tiltott és vágyott világ. A koncerteket gyakran eldugták, a jegyeket az UTC osztotta, a közönség fegyelmezett volt, de a zene mégis utat talált.