Élet- és karrierinterjúk

Juhász Előd televíziós-rádiós szerkesztő, műsorvezető 1938. május 4-én született Budapesten. 1956 és 1961 között végezte a Zeneakadémia karmester-, illetve zenetörténeti szakát. 1962-ben szerkesztő-gyakornokként dolgozott a Zeneműkiadónál, majd 1963–1981 között a Magyar Rádió zenei szerkesztője volt, ahol többek között a Zeneközelben című műsort, illetve a Hétvégi panoráma és a Kettőtől ötig című élő adást, valamint felvételről a Muzsikáról – fiataloknak és a Találkozás a stúdióban című sorozatokat szerkesztette, illetve vezette, továbbá részt vett a Bartók-sorozat összeállításában is. 1981-ben átigazolt a Magyar Televízióba, ahol 2002-ig volt az emblematikus Zenebutik műsorvezetője, amely műfajok közötti és térbeli kirándulásra egyaránt invitálta a nézőket úgy, hogy közben a Kádár-rendszerben szokatlan módon világsztárokat is felvonultatott. Juhász Előd könyvet írt mások mellett Gerschwinről, több kötetet is Leonard Bernsteinről, valamint a Zenebutik adásait is megörökítette számos könyvben.

Pályakezdését felidézve Juhász Előd elmondta, hogy

„1961-ben végeztem főiskolai tanulmányaimat, a rá következő évben szerkesztő-gyakornokként dolgoztam a Zeneműkiadónál, és ez is sokat hozzátett a zenei látásmódom alakításához, valamint az élettapasztalat-gyűjtéshez. Zenei prospektusok készítését tanultam, megismerhettem a zenei könyvek szerkesztésének, illetve a kottakiadásnak a fortélyait. Mindemellett folytattam a korábban megkezdett rádiós munkát, ahogy a zenei kritikák írását és a többféle korrepetitori tevékenységemet is.”

Egyik első korai, televíziós szerepléséről így vall:

„A Magyar Televízióban a kezdet kezdetén létrejött a Zenélő órák című vetélkedő, amit többen vezettünk 1963-ban, rajtam kívül Lukin László, Forrai Miklós és Kollár Endre. Ez a műsor – mivel Kodály Zoltán is közreműködött benne – szerencsére filmre készült, és a mai napig megőrizték. Egyébként ugyanebben a műsorban lépett fel az akkor még rövidnadrágos, tizenegy éves Kocsis Zoltán, mint a legtehetségesebb kis zongorista, aki egy Bach kétszólamú invenciót játszott. Kocsis Zolival ez volt az első találkozásom.”

1963-ban, röviddel azután, hogy felvették a Magyar Rádióba, emlékezetes interjút készített Igor Sztravinszkijjal:

„Az első időkben még nem kaptam mikrofont a kezembe, hiszen kifejezetten szerkesztői munkára vettek fel. Leginkább kórusműveket, fúvószenét és reggeli zenés műsort szerkesztettem, majd amikor látták, hogy többirányú az érdeklődésem, megkaptam az esélyt más típusú munkák végzésére is. Így beugrásként jött a lehetőség: egy borzasztóan súlyos magnetofonnal felszerelve készíthettem az egyik első interjúmat Igor Sztravinszkijjval, aki éppen Budapesten szerepelt, és úgy adódott, hogy a Magyar Zeneművészek Szövetségének ez alkalomból tartott találkozójára a Magyar Rádióból is hívtak egy munkatársat. Amikor kérdezték, hogy ki szeretne erre az eseményre elmenni, rajtam kívül senki nem jelentkezett, amit a mai napig nem értek. A nagy találkozás örömébe azonban némi üröm is vegyült, mert összesen két perc állt a rendelkezésemre, a nagy orosz mester szinte kutyafuttában adta a villáminterjút.”

A Zeneközelben Juhász Előd leghosszabb ideig futó műsora volt, amibe még „visszadolgozott” a Magyar Televízióba való távozása után is, sőt, ez volt a Zenebutik rádiós előképe is. Így emlékezett rá vissza:

„Saját gyártású zeneszámok mellett – amelyeket a 6-os, a 8-as és a 22-es stúdiókban vettek fel magas színvonalon, hiszen a műszaki felszereltségük már-már nyugati minőségű volt – külföldről is be kellett szereznünk zeneszámokat, ami működhetett akár műsorcserével (más országok rádióival való megállapodás keretében), akár egyéb úton. Ez utóbbihoz tartoztak az újságíró kollégák által hozott felvételek, így például Tardos Péter lemezei, amiket Nyugaton vásárolt és a rendelkezésünkre bocsátott. Ezek, miután Csiba Lajos szűrőjén átmentek, mehettek adásba. Szerkesztő kollégám ugyanolyan mértékben nyitott volt, mint én, így a zenei újdonságokat mások mellett rajtunk keresztül is megismerhették a hallgatók.”

„Újszerű volt a Zeneközelben című műsorban, hogy úgynevezett belső rovatokat hoztunk létre, ilyen volt a Hangszerek-hangszínek, amelyben különböző instrumentumokat mutattunk be, vagy a Nevezetes koncertek, itt nagy sikerű külföldi fellépésekről számolhattunk be, még a Rolling Stones is szerepelhetett nálunk. Ide sorolható a Villanófényben is, amely egy-egy komolyzenei tételt elemzett. Ez manapság már természetes, akkoriban azonban felhúzták a szemöldöküket az emberek ennek hallatán. A műsor szinopszisa szerint a Zeneközelben  »Személyes hangú, kötetlen, élő műsor – nem kritika, s nem recenzió, inkább bő konferálás mindarról, ami a levegőben van a zenével kapcsolatban, ami aktuális, sokakat érdekel, legyen az hangverseny, opera, bemutató, dzsessz- vagy popesemény, lemez, könyv, vendégjáték, egy muzsikus elhunyta, évforduló, akció. A sorozat szórakoztató összehasonlításokra, szubjektív tálalásra is ad alkalmat. Lényege a nyitottság: zenéről, zenészekről, lehetőleg érdekesen – sokaknak!«”

A rádió és a televízió cenzurális viszonyai közötti különbségek is befolyásolták Juhász Előd munkásságát:

„Amikor 1981-ben átmentem a rádióból a televízióba dolgozni, a rádióban még nem lehetett énekelni a karácsonyi egyházi dalokat, de ugyanebben az évben decemberben a televízióban már megtehettem azt, hogy a rádió gyerekkórus produkcióját mutattam be a Vörösmarty téren, s ők ott elénekelhették a Stille Nachtot. Hogy ne legyen ennyire egyszerű a helyzet, ez a tiltó-engedő játék fordítva is működött: a rádióban engedékenyebbek voltak a pop-rockmuzsikával szemben, miközben a tévében eleinte nemigen mertek a kollégák külföldi popzenei klipekhez nyúlni, míg mi a Zenebutikban ezt megtettük. Ennek jegyében mutattunk be felvételeket a televízióban a Jézus Krisztus Szupersztár című rockoperából is, amelyet 1972-ben a rádióból kitiltottak, és még 1982-ben sem játszhatták.”

A Zenebutik szerkesztési elveiről Juhász Előd kifejtette:

„Már hónapokkal előre megterveztük, tekintetbe véve az aktuális eseményeket. Arra nagyon ügyeltünk, hogy a műsor első és utolsó száma kifejezetten figyelemfelkeltő legyen, így tulajdonképpen két pillérre támaszkodtunk. Az akkoriban bizarrnak tűnő összeállításoktól sohasem riadtunk meg, például az AC/DC együttes után minden további nélkül jöhetett Petrovics Emil egyik kantátája. Természetesen nem azért, mert öncélúan akartunk volna valamilyen vegyes műsort létrehozni, hanem azért, mert koncepciónk alapján úgy láttuk, ez a két zenemű megférhet egymás mellett.”

„Az első adásunkat még a Vörösmarty téri hanglemez-szalonból sugároztuk, de már a kezdetektől megvolt bennünk a vágy, hogy minél színesebb legyen a helyszínek palettája, én pedig eleve ódzkodtam a stúdiókörülmények merev stílusától. Ezután következtek a szállodák, majd egyéb vidéki helyszínek, akár határon túlról is. Így jutottunk el még a pártállami időkben Pozsonyba, Ungvárra, Újvidékre, Szabadkára, vagy a burgenlandi televízióval, az ORF-fel együttműködve a Fertő-tó környékére, sőt, Bécsbe is! Egyedül Erdélybe nem sikerült kijutnunk 1990 előtt, de sajnos ott nem voltak adottak a feltételek akkor még az élő műsor közvetítésére. (Később, a rendszerváltozás után aztán lett adásunk a kolozsvári Operából.) Az apparatcsikok lassan megszokták, hogy a Zenebutik mobilitása nagy, és különösebb akadályt nem gördítettek az utazásaink elé. Ahogy a nyugati sztárok klipjeinek sugárzását sem ellenezték, bizonyára amiatt, mert a magyar előadókkal jelentősen ellensúlyoztuk őket”

– jegyezte meg a rádiós-televíziós szerkesztő.

A Zenebutik adásaiban rengeteg világsztár megfordult, közülük Kocsis Zoltánt és Leonard Bernsteint emelte ki Juhász Előd. Előbbi emlékezetes interjút adott 1988 őszén Juhász Előd egy másik műsorában is, amelyben a diktatórikus viszonyokat élesen kritizálta. Érdekességként említette meg, hogy a Bernstein Story című kötete írásakor még nem ismerte személyesen a zeneszerzőt, találkozásukra csak 1973-ban került sor. A Bernstein és Budapest című könyve szinte teljesen a vele folytatott hosszabb beszélgetésekre épül, sőt még a Találkozások – pillanatképek: Fókuszban a zene is tartalmaz egy fejezetet róla, illetve magyar zenei kapcsolódásairól.

Juhász Előd felidézte, hogy

„Ennio Morricone, a világhírű filmzeneszerző római lakásán adott műsorunknak exkluzív interjút. Mintha nem is olasz ember lenne, teljesen valószínűtlen időpontban, reggel hét órakor fogadott bennünket. Hatalmas, szinte pingpongasztal nagyságú íróasztala zsúfolásig tele volt kottalapokkal, könyvekkel, szorgos munka nyomát őrző áldásos rendetlenségben. Morricone sokkal inkább szigorú tanár, vagy hivatalnok benyomását keltette – a legkevésbé gondoltuk volna bármiféle művésznek. Nem udvariaskodott, még a kínálás-feszengés időrabló ceremóniája is elmaradt. Azon nyomban dolgozni kezdtünk, azaz kezdtük az interjút.”

Rajtuk kívül a teljesség igénye nélkül megfordult a Zenebutikban Ferencsik János, Victor Vasarely, Ruggiero Ricci, Ruttkai Éva, Szász Endre, Amerigo Tot, Vivien Reed, Diana Ross, Placido Domingo, José Carreras, Cziffra György és Gina Lollobrigida.

Juhász Előd jelenleg is aktív, az M3-as csatornán, ahol a régi felvételeket, így a Zenebutik adásait is ismét közzéteszik, segíti a kollégák munkáját, ezenkívül immár hatodik éve a Magyar Katolikus Rádióban a Zeneközelben című sorozatot készíti Csiba Lajossal. Ehhez kapcsolódik harmadik tevékenységként a könyvírás, amellyel igyekszik rendszerbe szedni a rádióműsoraiban szerepelt művészeket, tudósokat, közszereplőket. Az első Zeneközelben című kötet 2014-ben jelent meg, abban muzsikusok, a második kötetben (2015) a nem-muzsikus kiemelkedő személyiségek szerepelnek. A 2016 júniusában megjelent harmadik kötetben pedig egyházi és világi kiválóságok adnak interjút.