Azt követően, hogy a majd’ egy évtizeden át tartó megtorlások árán sikerült a társadalom jelentős hányadát félelemmel itatnia át, a Kádár-rezsim megértőbbik arcát igyekezett mutatni az ifjúság felé. Igaz, a „vadnyugati nadrág” viselése tilos még, s innen vagyunk Kádár Jánosnak a frizurahosszra vonatkozó nagyvonalú kijelentésén is, a hatvanas évek közepére a beatzenekarok puszta tűrése is a konszolidáció békejobbjaként hathatott. Abban az időben a tviszt más lassan pásszé lett, helyette a mindig problémás ifjúság minta nélkül való mozdulatokban kísérelte meg kifejezni a könnyűzene iránti odaadó rajongását.

A külföldről becsempészett lemezeken és a zavart nyugati adókról elcsípett dalokon túl ugyanis nemigen lehetett pontosabbat tudni az akkori Magyarországon a nyugati könnyűzenéről, kivált a vizuális ismeretek voltak különösképpen elenyészőek. De hiába bosszankodott a „finom melódiákhoz” szokott munkás-paraszt közönség a túlontúl hangos dobzajra, meg az állatias üvöltözésre, a beat őrületét nem lehetett többé visszatuszkolni abba a bizonyos megátalkodott imperialista palackba, amelyből kiszabadult.

Az NKA Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramja által szervezett „Vászonról ránk néztek” című konferencián elhangzott előadások leírt, szerkesztett változatát tartalmazó kötetünk a könnyűzene és a film magától értetődő, mégis nehezen induló Kádár-kori nászának körülményeit, illetve gyümölcseit veszi számba.

• A kötet szerzői: Csatári Bence, Ignácz Ádám, Szabó Kata, Galambos István, Dragojlovics Péter, Benke Attila, Jávorszky Béla Szilárd, Rosta N. Napsugár, Tóth Eszter Zsófia.
• Szerkesztette: Vass Norbert
• A megjelenés éve: 2018