Élet- és karrierinterjúk

Várszegi Éva 1953-ban született Budapesten. Édesanyja az Elektromos Műveknél, majd a Földműves Szövetkezetek Országos Termékértékesítő Központjánál dolgozott, míg édesapja a Kohászati Gyárépítő Vállalatnál volt osztályvezető. Családjával másfél éves korában Sztálinvárosba költöztek, mivel apját ide helyezték át. Itt figyelt fel tehetségére a zenetanára, aki azt javasolta a szülőknek, hogy, ha visszatérnek Budapestre, lányuk próbálja meg a felvételit a Magyar Rádió Gyermekkórusába. Erre Éva nyolc éves korában került sor, amikor is sikeresen felvételizett.

Zenei neveltetését és pályáját alapvetően meghatározta a Gyermekkórus, és az itt megszerzett klasszikus zenei műveltség. Ráadásul a kórussal folyamatosan koncertturnékon vett részt, nemcsak a szocialista blokk országaiban, hanem Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban és Japánban is. A könnyűzene területére szintén a Gyermekkórusban szerzett ismerősökön, barátokon keresztül érkezett: Bódy Magdi kérte fel őt, és Selényi Hédit, hogy a formálódó Generál együttes mellett női vokáltrióként mutatkozzanak be az 1972-es Ki Mit Tud?-on. A trióból végül épp Bódy Magdi szállt ki, mivel egy ponton úgy tűnt, hogy mégsem valósul meg a közös szereplés. Herczku Annamária érkezett a helyére, így mégiscsak indult a vetélkedőn a Mikrolied vokálegyüttes. A trió az 1972-es Ki Mit Tud? nagy győztese lett: a Generál nyert a zenekari kategóriában, míg a Mikrolied harmadik lett a (szóló) énekesek között. Ezután megkezdődött az ORI-turnék sorozata, emellett a női vokáltrió rendkívül sok közreműködési lehetőséget kapott hazai könnyűzenei albumokon. A Mikrolied felkapott vokalista együttesnek számított, azonban ez egy idő után feszültséghez vezetett a Generállal, mivel a zenekar úgy érezte, hogy elveszik a „Generál-hangzás”, ha minden produkciónál ugyanaz a vokál szól. A problémát végül úgy oldották fel, hogy a Mikrolied nem vállalt közreműködést más zenekar, előadó albumán és fellépésén, a Generál pedig minden koncertjére magával vitte a Mikrolied triót, így tulajdonképpen közös produkcióvá alakultak.

A sikerek nem maradtak el, a formáció még Nyugatra is kijutott: Hollandiában az Everybody Join Us című dalukat promótálták, míg Nyugat-Berlinben és Ausztriában koncerteket is adtak. Azonban Várszegi Éva értékelése szerint Nyugaton nem volt kelendő árucikk az „egzotikus keleti” zenekar, a fellépéseiken nem volt nagy érdeklődés.

1975-ben a „kölyök” Generál fel is bomlott, és az „új-Generál” már a Mikrolied nélkül alakult meg. Így Éva 1975 végén csatlakozott a Cini és Tinik formációhoz, ahova Zalatnay Sarolta hívta, és Postásy Julival hárman alkottak lánytriót. A Cini és a Tinikkel is számos ORI-turnén vettek részt, valamint külföldön is játszottak, azonban a közös munkát számtalan konfliktus terhelte, így Éva 1978-ban kilépett a trióból.

Éva 1977-ben házasodott meg, férje Molnár György, az Omega zenekar gitárosa lett.

A Cini és a Tinik után a Volán-Mikrolied zenekarban folytatta a pályafutását, ezúttal Szánti Judittal és Szigeti Edittel alkottak vokáltriót. A Volán-Mikrolied zenekar játszott többek között az Omega előtt is. A zenekarnak egyre ritkultak a fellépési lehetőségei, valamint a magánélete is válságba került, ezért Éva 1979-ben Csomós Péter hívására csatlakozott a Juventus zenekarhoz, akik Nyugat-Európában vendéglátós együttesként működtek.

Két évig élt az NSZK-ban, majd Skandináviába került a zenekarral, azon belül Norvégiában állapodott meg. 1990-ben Bergenben született meg lánya, Vivien, akinek Vincze Zoltán, dzsessz-zenész az édesapja. Kislányuk másfél éves volt, amikor különváltak az útjaik, azonban Éva továbbra is maradt Bergenben, és csak lánya tízéves korában költözött vissza Magyarországra. A kislánya születése után már csak alkalmi fellépéseket vállalt, nem a zene tette ki a megélhetésének forrását. Hazatérése után sem került vissza abba a zenei közegbe, amelyet a hetvenes évek végén elhagyott.

Magyarországon multinacionális cégnél helyezkedett el, norvég nyelvtudását felhasználva könnyen talált munkát, így biztonságban felnevelhette lányát.

A régi pályatársakkal nem igazán tartja a kapcsolatot, a Nautilus zenekarral voltak fellépései egy ideig, de aztán ezt a formációt is maga mögött hagyta.

Éva nem álmodott nagy popzenei karrierről, így arra a kérdésre, hogy ütközött-e a falakba a karrierje során, mit tapasztalt nőként a férfiközpontú zenei világban, úgy fogalmazott, hogy mindent megkapott a pályától, amit szeretett volna, de mivel nem voltak nagy ambíciói, nem akart előtérbe kerülni, ezért nem tapasztalta meg az üvegplafont. A férfiak közeledését is el tudta hárítani és a politikai-hatalmi rendszerből következő nehézségek sem befolyásolták a pályafutását.