Élet- és karrierinterjúk

(rezümé)

Felmegy a Sonoton honlapjára, beírja a keresőbe, hogy mit tudom én, vidám zene, trombitával és kijönnek a találatok. Csináltam vagy nyolcvan-kilencven lemezt az évek során. Mondjuk nem éppen vidám zenéket trombitával.

Szűcs László

Szűcs László

Szűcs László billentyűs 1955-ben született Budapesten. A Kőbányai Sörgyár zenei óvodájában kezdett zenét tanulni, itt figyeltek fel a tehetségére. Klasszikus zeneszerzés tanszakon végezte el a konzervatóriumot, majd a dzsesszkonzervatóriumba is beiratkozott. Ebben az időben alakult az első zenekara. Ez az együttes még nem adott koncertet, ugyanakkor készültek saját dalaik. Második, szintén konzis zenekarával indultak a Ki mit tud?-on is. Első fellépésére egy óbudai általános iskolában került sor.


„Jól bepálinkáztunk egy ottani kocsmában, de nem lett belőle baj. Egy pianínón vertem az In the Summertimeot. Vagy hatszor el kellett játszanunk, hólyagos lett a kezem, mert persze nem volt behangosítva. Ez volt az első »rendes« fellépésem.”

Ezt követő zenekarának basszusgitárosa ajánlotta őt az akkor induló Theatrum együttes tagsága számára. Az 1972-ben alakult Theatrum a korszak hazai progresszív rock színterének egyik, ma már kevésbé ismert formációja, amelyben számtalan, később országosan ismert zenész kezdte pályafutását, mások mellett Pálmai Zoltán (P. Mobil, Hobo Blues Band), Németh Gábor (Skorpió, Dinamit, Bikini), Solti János (Generál, LGT) vagy Dandó Zoltán (Saturnus). A Theatrum a Syrius előzenekaraként debütált 1972 őszén, majd többször léptek fel Orszáczky Jackie-ék előtt a Bercsényi kollégiumban, a Derkovits Művelődési Házban, valamint a Syrius sétálóhajóján. Játszottak a korszak több ismert sztárzenekara – így a Bergendy és az Omega – előtt, az akkor induló Skorpióval egy teljes nyári turnét végigcsináltak. A Theatrum repertoárjában több Emerson, Lake & Palmer-dal szerepelt (elsősorban a Tarkus című kompozíció), de játszottak a King Crimsontól és a Chase-től is. Saját számaik közül feltétlenül kiemelendő az Apokalipszis című rockszvit, amelyet Szűcs László komponált.

A Theatrum komplex muzsikájára nem mutatkozott túl nagy közönségigény, az együttes pedig felemásan viszonyult a siker érdekében megkötendő kompromisszumokhoz. Megszerezték ugyan az ORI-vizsgát, kísértek táncdalénekeseket, valamint Rodolfót, a világhírű bűvészt, koncertjeiken pedig néha beiktattak Deep Purple-dalokat is. Egy alkalommal megváltak énekesüktől, Torontáli Istvántól, s bevették a helyére a Hungaria egykori tagját, Fekete Gyulát (Brúnó), aki hiába volt hozzájuk hasonlóan képzett, dzsesszkonzervatóriumot végzett zenész, már akkor popzenében és marketingben gondolkodott. Az ő nyomására hozták létre a rövid életű Brúnó és barátai nevű formációt, amellyel a produkcióhoz készített fellépőruhákban – ami egy, kivételes alkalmat nem számítva nem volt jellemző rájuk – slágerzenét játszottak. A nagy siker azonban elmaradt, a zenekar tagjainak pedig kevésbé tetszett ez az irányvonal, ezért végül is visszahívták énekesnek Torontálit, és az eredeti irányvonalat folytatták. Kadosa György több darabjából készítettek átdolgozást, valamint József Attila-verseket is megzenésítettek.

Az elsősorban a pénztelenség okozta folytonos tagcserék akadályozták a zenekart az újabb darabok megalkotásában is.

„Az volt  a baj, hogy állandóan változott a tagság – emlékszik vissza Szűcs. Folyton tagcsere és mindig újra kellett tanulni a repertoárt. Ez volt a halálunk, mert nem tudtunk újat alkotni. Akkor nem volt olyan, hogy az új zenész kapott egy kazettát, vagy CD-t, hogy tanulja meg a számokat a próbára, hanem megjött: Halló, gyere, ismered? Nem? Akkor kezdjük!”

1973-ban a Theatrum fellépett a Miskolci Rockfesztiválon, amelyet a hatvanas évek, valamint a (talán sosemvolt) magyar hippikorszak végleges lezárásának szoktak tekinteni. Ez alkalommal Szűcsék fehér, görög tógákban álltak színpadra, hogy ezzel is kitűnjenek a sok fellépő közül. Az ezt követő évben a Népművelési Intézet pályázatán második díjat – egy rádiófelvételt – nyertek (első díjat ismeretlen okokból nem adtak ki), így a Magyar Rádióban rögzíthették szvitjüket, valamint Kadosa-átdolgozásaikat. Ezek a felvételek sajnos nem maradtak meg az utókor számára, szerencsére azonban egy abban az évben a Kőbányai Sörgyár Művelődési Házában készült felvétel – amelyet Torontáli István, Kovács Péter, Dandó Péter, Szűcs László, Pálmai Zoltán felállásban rögzítettek – igen. Utóbbit a mai napig nem adták ki.

1975-ben egy szerencsés véletlennek köszönhetően Szűcs László megismerkedett Mándoki László dobossal, akivel Mándoki-trió néven alapítottak egy zenekart, s miután a dobos beavatta őt disszidálási tervébe, Szűcs László ki is szállt a Theatrumból. A billentyűs 1975 nyarán, kalandos körülmények között Jugoszlávián keresztül Nyugat-Németországba disszidált Mándoki László, valamint Csupó Gábor, világhírű rajzfilmes társaságában. Először vendéglátós zenészként dolgozott, meglehetősen mostoha körülmények között, majd 1978-ban Münchenbe költözött, ahol le is telepedett. Játszott egy big bandben, s próbált bekerülni a stúdiózenészek közé. 1982-ben egy producer révén sikerült megvalósítani szándékát, így elindult stúdiózenészi pályafutása. Négy évvel később sorsdöntő telefonhívást kapott.

„1986 februárjában, éjjel kettőkor csöng a telefonom. Mi az Isten, ki ez? Hallo, Giorgio Moroder vagyok, Los Angelesből. Erre elkezdtem pofozni magam, hogy felébredjek. Azt mondta, hallott rólam és szeretne megismerni. Hát persze, mit mondjak erre? Jövő héten Münchenben lesz épp dolga. Találkoztunk és dumáltunk. Ezt követően két éven keresztül voltam a billentyűse, sok dolgot csináltunk közösen. Például a Sigue Sigue Sputniknevű punkbanda lemezét, a Top Gun filmzenéjét, Limahl második szólólemezét. Nagyon jó időszak volt. De hát volt egy probléma: én már egyszer disszidáltam és nem volt kedvem ezt még egyszer megtenni. Akkor született meg az első lányom és azon töprengtünk a feleségemmel, hogy most akkor mi legyen? Giorgio mondta, hogy maradjak Los Angelesben. (…) Szerencsém is volt, mert Csupó Gabi már ott lakott, tehát nem voltam egyedül, együtt jártuk az éttermeket, klubokat. De közben a családom Németországban élt, így megléptem Giorgiótól. (…) Szóval visszamentem Münchenbe. Mint tudjuk, senki se próféta a saját hazájában. De mikor visszajössz Amerikából… Nagyon beindult a buli, a Munich Symphonic Sound Orchestrától  Placido Domingóig, a német Wind együttes brüsszeli ESC 2. helyezésétől Jermaine Jackson & Pia Zadora When the Rain Beginns to Fall című világslágeréig mentek a produkciók.”

Szűcs László azóta is Müchenben él, Laszlo Bencker néven, jelenleg a Soulmates nevű zenekar billentyűse, amely dolgozott többek között Ian Andersonnal, a Jethro Tull legendás frontemberével, emellett pedig

„van egy cég, ahol én 1984 óta dolgozom. Sonoton a neve, music librarynek, azaz zenekönyvtárnak lehet nevezni, azóta nagyon kinőtte magát. Ha a megrendelőnek zenére van szüksége reklám-, vagy reprezentáció céljából, akkor megkeresi ezt a céget, hogy nekem kell, mondjuk valamilyen vidám zene, trombitával. Felmegy a Sonoton honlapjára, beírja a keresőbe, hogy mit tudom én, vidám zene, trombitával és kijönnek a találatok. Csináltam vagy nyolcvan-kilencven lemezt az évek során. Mondjuk nem éppen vidám zenéket trombitával.”
Megosztás:
Az interjút Dragojlovics Péter készítette
A teljes interjú letöltése:
Szűcs László - életútinterjú [pdf]