Élet- és karrierinterjúk

Sziget Edit 1953-ban született, Budapesten. Édesapjának kerékpárüzlete volt, édesanyja is itt dolgozott, maszekok voltak. Egyetlen gyermekük Edit, akinek mindent megadtak, amire csak vágyott. Kisgyermekkorától kezdve rengeteg külön foglalkozáson vett rész, így kezdődött zenei nevelése is, bekerült a Magyar Rádió Gyermekkórusába. Klasszikus gitáron tanult játszani, emellett zongorázott és furulyázott is. A kórus és a zene mellett nagyon tehetségesen rajzolt, tanulmányait az általános iskola után a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban folytatta. A gimnázium mellett folyamatosan zenélt, ekkor már dalszövegeket is írt. A Generál két, ebben az időszakban született slágerének szövegét is ő szerezte (Ha ismerném és a Kövér a nap).

Első zenekara a Napraforgó volt, amit a barátnőivel alapított. 1971-ben már a Vadmacskákban játszott, a kizárólag női zenészekből álló beategyüttest Nagy Kati alapította. A zenekar indulása után Seregi László megkereste Szigetit egy színdarab ötletével, így kapta meg a felkérést a Liliomfi című musical megírására. A darabot a József Attila Színházban játszottak nagy sikerrel, a korszak sztárjaival, Maros Gáborral, Kaló Flóriánnal, Csákányi Lászlóval és Borbás Gabival. A darabban a zenei aláfestést a Vadmacskák zenekar adta.

A Vadmacskák igazi koncertzenekar volt, számtalan ORI-turnén vettek részt. Az együttes angol és amerikai slágereket játszott, csak egy saját daluk volt, az Érezd jól magad. A Vadmacskák után Szigeti Edit a Generálban folytatta zenei pályafutását. Várkonyi Mátyással és Novai Gáborral már korábban együtt dolgozott, hiszen írt dalszövegeket a zenekarnak. Miután Várszegi Éva átment a Cini és a tinik nevű együttesbe, Ákos István keresett valakit a helyére, mivel a Generál épp egy lengyel turnéra indult. Sziget Edit véletlenül meghallotta, ahogy erről beszélgetnek az ORI-büfében, és azonnal jelentkezett Ákos Istvánnál, hogy csatlakozna a formációhoz, ahova rögtön be is vették. A Generállal nemcsak a kommunista Kelet-Európában turnéztak, hanem eljutottak Nyugat-Berlinbe és Hollandiába is. Az Everybody Join Us című daluk első volt a holland slágerlistán, így a zenekar nem vendéglátózni ment ezekbe az országokba – mint a korszakban oly sok zenész –, hanem valódi sztárokként fogadták őket. A Generál külföldi sikereinek a korszak nehézkes adminisztrációja volt az egyik kerékkötője: egyszerűen nem tudtak a felkéréseknek eleget tenni, mivel a szocialista bürokrácia nem volt képes lépést tartani a nyugati igényekkel, a tagok sokszor útlevélhez is alig tudtak hozzájutni.

A Generálnak 1973 és 1975 között volt tagja Szigeti Edit, ekkor gyakorlatilag a zenekarral szimbiózisban működő Mikrolied női vokálegyüttesben is szerepelt, amivel később önállóan is turnéztak Lengyelországban. Edit a Generál után a Volán Rt-ben játszott, mely együttessel Zoránt kísérték különböző turnékon, valamint tagja volt a Beatrice zenekarnak is, majd Markó András felkérésére a Geminibe igazolt. A Geminivel a külföldi fellépések kerültek előtérbe, játszottak például az Egyesült Arab Emirátusokban is. Ez az időszak 1981-ig tartott, amikor is Szigeti Edit disszidált az Egyesült Államokba, miután az unokanővérétől kapott egy meghívót az USA-ba. A disszidálás elsődleges okaként említi a hazai „beszűkült világot”, ahonnan mindenképpen szabadulni akart.

Visszatekintve úgy látja az 1970-es évekbeli zenei karrierjét, mint amit leginkább a közös baráti társaság, a közös bulik, fellépések mozgattak. Szólókarrierre nem igazán vágyott, inkább zenekarban, társaságban érezte jól magát a színpadon is. Az amerikai években a zene háttérbe szorult az életében. Játszott néhány együttesben, alapvetően női zenekarokban, ahova kimondottan női gitárost kerestek, de a zene ekkor inkább hobbiként volt jelen az életében, kinti tartózkodásának utolsó hat évében krupiéként dolgozott egy kaszinóban. Emellett leginkább a festésre és a képzőművészeti tevékenységére koncentrált.

A rendszerváltás után (1991-1992-ben) tért haza. Gyakorlatilag hamar visszakerült a zenei vérkeringésbe: felkéréseket kapott dalszövegírásra és közös zenélésre is, 1997-ben turnézott Fenyő Miklóssal. Az 1990-es években újságíróként is dolgozott, főleg pletykalapoknak. Az utóbbi években a képzőművészet és a zene, dalszövegírás felváltva van jelen az életében, amikor az egyik előtérbe kerül, a másik háttérbe szorul. Az elmúlt időszakban a Dinamit együttessel, Király Viktorral és Gáspár Lacival is együttműködött.

Visszatekintve és összegezve a pályáját a női zenekarok megalakulását és működését leginkább egy olyan kuriózumnak látja, amivel az adott formációk a különlegességüket hangsúlyozták és ez segített abban, hogy felfigyeljenek rájuk, azonban ez a figyelem

„csak egy percig tart, kell hogy legyen mögötte produkció, kell hogy legyen mögötte tartalom és mondanivaló.”