Élet- és karrierinterjúk

Szántó Erzsi 1939-ben született Budapesten. Iskoláit – ideértve a zenei iskolát is –, Kőbányán végezte. Első zenei élményei a komolyzenéhez kötődnek, mivel hegedülni tanult, és többek között Mozart és Beethoven műveit játszotta zenekarban. Ennek vezetője, Szelényi József nevezte el Zsókának, ami miatt pályája elején még sok helyen így írták ki a nevét a plakátokra. Gyerekkori élményeit így idézte fel: „Már tizenhárom évesen a címszereplő János vitézt alakítottam Kacsóh Pongrác operettjében a kőbányai művelődési házak színpadain, ami bizonyára sokakban keltett csodálkozást, már csak a női-férfi szerep felcserélése miatt is. Rá egy évre ugyanitt a Gül baba című operettben játszottam ugyancsak egy férfi szerepet, a Gábor diákot. Nagyon jó hangú partnereim voltak, óriási sikereket értünk el, ezenkívül élveztük azt is, hogy szép ruhákban léphettünk fel, amiket a jelmezkölcsönzőből kaptunk. Általános iskolai éveim alatt kötöttem szorosabb ismeretséget Hofi Gézával is, aki a nálam három évvel idősebb bátyám osztálytársa volt.”

A könnyűzenével a Zsolnai Hédi által énekelt Portugál szerenád című számon keresztül ismerkedett meg tizennégy-tizenöt évesen, és ez volt az első dal is, amit nagyobb nyilvánosság előtt előadott. Erre így emlékezik:

„A zeneiskola együttesében az egyik nálam valamivel idősebb társam írt egy táncdalt, a Portugál szerenádon kívül ezzel is felléptünk Kőbányán a Pataky Művelődési Központban húsz év körüli, bevonuló katonák előtt. Mondanom sem kell, borzasztó nagy ovációval fogadtak minket. Életem első könnyűzenei fellépésének diszkrét bájához hozzátartozott, hogy a minket kísérő hegedűs – aki szintén zenekari társunk volt – zavarában fordítva tette fel a kottát a tartóra, de ettől függetlenül jól lejátszotta a darabot. Ez az élmény érlelte meg bennem azt, hogy táncdalénekesnő legyek.”

Az első szárnypróbálgatásairól Szántó Erzsi úgy fogalmazott:

„Még tizennyolc évesen vettem magamnak a bátorságot, és írtam Németh Lehelnek a Magyar Rádió címére, azt kérve, hogy segítsen nekem, adjon tanácsot az énekfejlesztésemet illetően. Legnagyobb csodálkozásomra kaptam tőle választ, amelyben azt írta, hogy keressem meg a Béke Szállóban található Kupolában, ahol minden este fellép. El is indultam egyik nap, hogy felkeressem, de annyira bátortalan voltam, hogy az ajtóban megtorpantam és visszafordultam.
[…] Németh Lehel levelében azonban benne volt az is, hogy ha nem megyek el hozzá a Béke Kupolába, akkor Majláth Júliát ajánlja tanárnőnek. Így mentem el a híres énekesnőhöz képzésre, amelynek fedezetét a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban kapott keresetem adta. Ez az oktatás nagyon sokat jelentett számomra, hiszen a táncdalénekesek jó része nála kezdte a szakmát. Külön hangképző tanárunk is volt Almási Anni személyében, az ő növendéke volt Lehoczky Zsuzsa is. Anni még a nyaralójába is meghívott bennünket, ott is énekeltünk mások mellett Mikes Évával, Kerényi Gabival, Pálffy Zsuzsával. A tanulmányaim eredményeként aztán szépen lassan elkezdtem fellépni különböző szórakozóhelyeken.”

Szántó Erzsi 1958-ban sikeresen felvételizett a Magyar Rádió stúdióképzésére, ahova nem volt könnyű bejutni. Tanáruk Balassa P. Tamás volt, akinek a vezetésével begyakorolták a dalokat. Szántó Majláth Júliával előzőleg átvette a feladott tananyagot, majd a rádióban pontosan rekonstruálták a számok dallamát. Évente kétszer vizsgafelvételeket tartottak, így ezek a dalok később adásba is kerültek. Az énekesnő legnagyobb slágere is egy rádiós vizsgafelvételhez köthető, ugyanis Nádas Gábor zeneszerző felajánlotta neki erre az alkalomra a Hold ragyog a Dunán című dalt, miután Vámosi János visszautasította azt. Ezzel a slágerrel 1962-ben megnyerte a Magyar Rádió Tessék választani! című vetélkedőjét. Jellemző a korszakra, hogy mivel a művésznőnek nem volt telefonja, táviratban hívták be a műsorba, illetve azt is így közölték, amikor kiderült, hogy megnyerte a versenyt, amivel azonban – jó kommunista szokás szerint – nem járt pénzjutalom, de még tárgyi ajándék sem. A verseny egyébként úgy zajlott, hogy nyilvános műsor keretében hangoztak el a számok 6-os stúdióból, és a számokra levelezőlapokon szavazhattak az emberek egy megadott határidőig.

Az új tehetségek MHV-s felkarolásáról Szántó Erzsi így nyilatkozott:

„E mögött pedig üzleti megfontolás állt, nem valamiféle szimpátia az irányomban. Igaz, Bors Jenő ekkor azt is megígérte, hogy bármilyen dalt is viszek be hozzájuk, mindet ki fogják adni. Becsületére legyen mondva, tartotta is a szavát. A bevételt tehát rajtunk keresztül biztosította magának az MHV, miközben a felvételekért mi mindössze egy egyszeri honoráriumot kaptunk, szó sem volt akkor még előadói jogdíjról. Ha jól emlékszem, ez négyszáz forintot tett ki a Hold ragyog a Dunán esetében.”

További hazai karrierjét is felidézte a művésznő:

„Beléptem a Holéczy zenekarba, melyet Holéczy Ákos vezetett, s ezzel együtt már kizárólag a zenére tettem fel az életemet, a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárból eljöttem. Akkoriban ebben a műfajban ők voltak a legjobbak. Szerepelt benne vagy nyolc ragyogó zenész, többek között Ungár István szaxofonozott, és még Pege Aladár is beszállt hozzánk. A mai napig azt mondom, hogy ez volt életem legjobb iskolája. Ákos nagyon precíz ember volt, és amikor felvett az együttesébe, elvitt engem az Országos Rendező Irodába (ORI), hogy letegyem az ilyenkor kötelező ORI-vizsgát. Magánál az akkori igazgatónál, Lakatos Évánál jártunk, és vinnem kellett a hegedűmet is, merthogy még azon is játszanom kellett. […] A későbbi ORI-turnék repertoárját aztán mindig be kellett mutatni előzetesen egy zsűrinek, amelyben rendszerint benne volt a mindenkori igazgató is. Ha ők azt mondták, hogy mehet, csak akkor indulhattunk el az országjárásra. […] Holéczy Ákos szervezte az összes műsort, és volt, hogy akár tíz napra is lementünk vidékre, ahol egy kiválasztott helyről utaztunk csillagtúraszerűen a többi településre. Egy nap akár két-három koncertet is adtunk. Holéczy Ákos nemcsak a zenében, hanem a menedzselésben is nagyon tehetséges volt. Ez utóbbi fogalmat azonban nem lehetett használni a Kádár-rendszerben, mert egészen egyszerűen hivatalosan tilos volt ennek a művelése.”

A Holéczy zenekar után az EMKE-ben énekelt Szántó Erzsi. Arról, hogy miként jutottak az énekesek új szerzeményekhez, a következőt közölte:

„A szerzők odajöttek hozzánk az ORI-büfében, amit mi csak kecskeólnak hívtunk, és megkínáltak minket egy-egy dallal. Ők már előre kinézték maguknak azokat a fazonokat, akik egy-egy számnak megfelelhettek. Nádas Gábor még a rádióstúdiós koromban adta oda az első számot, de a többi már jellemzően az ORI-ban talált rám. Idetartozik egyebek mellett a Nem csak kenyéren élsz, és A magányosság percei, vagy a Sirály, amelynek a másik címe a Borús az idő volt és Zakariás Gusztáv írta. Dobos Attila is sokat írt nekem, többek között a Tépd szét az emlékek láncát is. Amikor ő feljárt hozzám, már Zuglóban laktam, és ott volt egy kis pianínóm is, ahol meg tudta mutatni a dallamokat, sőt, én is beszálltam a komponálásba. De megemlíthetem Idrányi Ivánt is, aki két számot is írt nekem. Ezek közül az egyik a Felejts!, ami énektechnikailag nagyon nehéz, és talán éppen emiatt nem lett sláger.”

Szántó Erzsi a színvonalas budapesti lokálokon kívül a Budai Ifjúsági Parkban is rendszeresen fellépett, itt a Bergendy együttes kísérte. Utoljára 1965-ben vett részt turnén – a Balaton körül –, itt a Metro zenekaron kívül Hofi Géza, Alfonzó, Markos György, továbbá Sárosi Kati, Margitai Ági és Majláth Jenő voltak a társai. Ennek a fellépéssorozatnak a végén is megtartották az ilyenkor szokásos műsortemetést, ezúttal Balatonföldváron. Ennek az volt a különlegessége, hogy egymás számait énekelték a színpadon, és erre az alkalomra lejött Keszler Pál ORI-igazgató és helyettese, Bali György is, hogy leellenőrizzék a műsort.

1966-os nyugat-németországi távozásáról az énekesnő így vallott:

„Folyamatosan kapcsolatban álltam a Nemzetközi Koncert Igazgatósággal, a tíz százalékos jutalékukat is rendszeresen fizettem nekik, annak ellenére, hogy semmi közük nem volt a külföldi szerepléseim szervezéséhez. Viszont cserébe hivatalos szerződéssel tartózkodhattam az NSZK-ban, ami azt jelentette, hogy nem minősültem disszidensnek, és szabadon hazajárhattam, ha akartam. Az igazat megvallva akkoriban nem is akartam hazajönni, mert úgy látszott, hogy leáldozóban van a hagyományos tánczene csillaga. Folyamatosan kapcsolatban álltam az itthoni kollégákkal, így képben voltam a lehetőségeimmel, és utólag megállapíthatom, hogy jól döntöttem, amikor nem jöttem haza. A beat és a rock tényleg elsöpört jó néhány táncdalelőadót, Kovács Erzsi is akkor ment külföldre szerepelni, és Koós János is azt tanácsolta barátilag, hogy maradjak Münchenben.”

Szántó Erzsi 1966-tól 1979-ig, amíg meg nem született a fia, Münchenben és környékén énekelt színvonalas lokálok műsoraiban, egyebek mellett a Maximban, a Bayerischer Hofban és a Moulin Rouge-ban is.

„Közben azon kaptam magam, hogy már nemcsak énekelek, hanem konferálom is a dalokat” – fogalmazott ezzel kapcsolatban a művésznő. Hozzátette: „1968–1972 között a Tegernsee Bad Wiessee nevű festői helyen énekeltem a legszívesebben. Volt egy nagyon kedves német család, akikkel szoros kapcsolatba kerültem, és itt a családfő építtetett kifejezetten a kedvemért egy kis szórakozóhelyet, ahol kedvemre énekelhettem, és a forgalmat is fellendítettem. Közben megtanultam koktélt is keverni. Ebbe a lokálba hívtam kitűnő magyar zenészeket.”

Közben kipróbálta magát a német ZDF televízióban is, amiben Franz Grothe híres német zeneszerző volt a segítségére:

„Ideadta nekem az egyik habkönnyű szerzeményét, […] hatvantagú nagyzenekar kísért az élő műsorban, gyönyörű díszletek között, és a produkcióm is nagyon jól sikerült. […] A zeneszerző rendes volt velem, próbált beajánlani egy berlini lemeztársaságnál, ám a válasz eléggé lehangoló volt, a mai napig őrzöm a családi levéltárban. Az állt benne, hogy az énekesnő nagyon szép és csinos, gyönyörű hangja van, de jelenleg nem eladható.”

Az énekesnő fia születése után a bankszektorban helyezkedett el Németországban, de emellett lokálokban is énekelt hétvégenként. A rendszerváltozás után megpróbált nagylemezt kiadni Magyarországon, de ez nem vezetett eredményre. Jelenleg unokája nevelése és az utazások teszik ki a mindennapjait, de tartja a kapcsolatot énekes kollégáival is. A fiatalabb generációk pedig az archív hanganyagokból újra és újra rácsodálkoznak Szántó Erzsi művészetére.