Élet- és karrierinterjúk

Sasvári Sándort közel négy évtizede ismeri a nagyközönség. Énekesként és basszusgitárosként indult el pályája, a nyolcvanas években a Rockszínház meghatározó tagja volt. Kiváltképp Jézus szerepében vált ismertté a Jézus Krisztus Szupersztár című rockoperában, amelyet tizenegy éven keresztül játszott. Azóta számos történelmi hős bőrébe bújt ‒ játszotta már a színpadon többek között Zrínyi Miklóst, Hunyadi Jánost, Dobó Istvánt, Bercsényi Miklóst, Rákóczi Ferencet és Nagy Lajost:

„Nagy lehetőség és nagy felelősség, de egyáltalán nem élem meg nyomásként. Hatalmas megtiszteltetés, hogy mind a zeneszerzők, mind a rendezők, a szövegírók és a színházi igazgatók olyan karaktert látnak bennem, aki képes megjeleníteni történelmi figurákat. Moravetz Leventével 2009 óta dolgozom együtt, ő mondta legutóbb egy interjúban, hogy »Sasi, hogyha Nagy Lajost játszik, akkor Nagy Lajosnak látjuk a színpadon, ha Zrínyi Miklóst, akkor Zrínyi Miklósnak látjuk a színpadon, ha Jézus Krisztust, akkor őt.« Igyekszem hitelesen átadni ezeket a karaktereket.”

Az általa játszott darabokban ‒ így a Jézus Krisztus Szupersztár, az Anna Karenina vagy a Nyomorultak ‒ az évtizedek során több szerepet is vitt.

Sasvári autodidakta módon kezdett el gitározni, a zenei általános iskolában klasszikus gitáron tanult játszani.

„A többi hangszer meg jött szépen sorban: basszusgitár, szólógitár, zongora és dobolni is tudok egy bizonyos szinten.”

Fotó: Sasvári Sándor archívuma

Korai zenei élményei közé tartozik, amikor a Jézus Krisztus Szupersztárt hallgatta magnószalagról a hetvenes évek elején. „[Z]ongorán kísértem a nővéreimet, és az összes szerepet énekeltük. Így kerültem közel a rockopera világához. Döbbenetes hatással volt rám, több százszor meghallgattuk, nemcsak a nővéreimmel, de barátokkal, iskolatársakkal is. Később az iskolában zenekart alapítottunk, és rockoperát akartunk írni. Törökbálinton 1973 környékén elő is adtunk egy beatmisét a templomban. Valójában egyenes út vezetett a rockoperák és a musicalek világába, ezt fentről irányították.” De nem csak populáris zenét hallgatott, közel állt hozzá a dzsessz, a dzsessz-rock és többek között Chick Corea, Santana, Procol Harum, Earth, Wind and Fire, Blood, Sweat and Tears és a Chicago zenekarok.

Igen korán szerves részévé vált a magyar populáris zenei életnek: „[J]ókor voltam jó helyen. Aztán a nővéremék zenekarában játszottam, voltak saját zenekaraim is, de az igazi állomás 1982-ben, a leszerelésem után következett: a Rock Színház. A katonaság utolsó hat hónapját a Művészegyüttesben töltöttem, ahol már kiemeltek szólóénekesnek, itt Kerényi Miklós Gábor volt a főrendező.” Tatán a zenészszázadban töltötte el a kiképzést, majd Szabadszállásra került a nővére disszidálása miatt. Ott is zenekart alapított, zenés irodalmi műsorokban lépett fel: „Tizenhat-tizenhét évesen Gábor Ilával zenéltem, felléptünk a Kommunista Ifjúsági Szövetség táboraiban és építőtáborokban. Igen szerteágazó a zenei életem.”

Amikor a Rock Színházba került, a formáció már bemutatta az első sikeres előadásait, így az Evitát és a Sztárcsinálókat: „Gábor Ilánál találkoztam Csuha Lajossal, aki már a társulat tagja volt, Ila mondta Csucsunak az egyik próbán, hogy ajánljon be a Rock Színházba, hiszen tudok gitározni, énekelni, szavalni, és vannak saját szerzeményeim is. Csucsu elvitt Várkonyi Matyihoz, akinek elénekeltem gitárkísérettel két-három dalt, aztán Miklós Tibi megnézte, hogyan táncolok, és mindketten mondták, hogy »Sasi, közénk tartozol«. Felvételt nyertem, és a Rottenbiller utcai stúdióban rögzítésre kerülő Sztárcsinálók lemezen már kórustagként szerepeltem.”

A Jézus Krisztus Szupersztárt 1986-ban mutatták be. A lemez ötvenezer példányban kelt el, az aranylemez Sasvári falára ki van téve:

„Egy huszonéves embernek csoda volt, hogy sztárként kezelték, ami természetesen jött. Nem lehet elmondani azt az érzést, ami a Szupersztár bemutatásával járt, amikor százak vártak a művészbejárónál, és ajnározták a társulatot. Ládaszámra kaptam a leveleket vidékről, Pestről, még külföldről is, hogy az embereknek megváltozott az élete az előadás hatására.”

Ebben az értelemben a Rock Színház nem volt alternatív színház, hiszen, ahogy Sasvári fogalmaz, „a musicalek és a rockoperák műfaját hoztuk be Magyarországra, és fantasztikus magyar ősbemutatóink voltak, a legpopulárisabb műveket adtuk elő”. Noha a Kommunista Ifjúsági Szövetség is támogatta a formációt, igazi támogatást mégsem kaptak. Ennek ellenére Sasvárinak elmondása szerint a Kádár-korszakban „csodálatos lehetőségei” voltak, hatalmas volt a közönség, amelyre hatással lehettek. A Rock Színház olyan sikerdarabjaiban játszott, mint a Sztárcsinálók, az Evita, a West Side Story, A krónikás vagy A bábjátékos.

A Rock Színház tehát két műfajt is meghonosított itthon: „Két teljesen különböző műfajról van szó. A rockopera arról szól, hogy az elejétől kezdve zenében, énekelve mondjuk el a történetet, amire tipikus példa a Jézus Krisztus Szupersztár ‒ nincs próza, dalokon keresztüladja át a szenvedéstörténet fázisait. A musical esetében ezzel szemben az a lényeg, hogy a prózai párbeszédek vagy monológok között, amikor elérünk egy olyan szintre, amit már nem lehet szóban kifejezni, akkor jön a zene, és dalra fakadnak a szereplők. A rockopera egyben rockosabb zenét is jelent.”

Miklós Tibor fontos alakja volt Sasvári életének. A magyar populáris zene történetében „[m]egkerülhetetlen. Popszámokat írt sokaknak, így Cserháti Zsuzsának vagy a Generál együttesnek, a dalai slágerek, amelyekkel alapot rakott le, pótolhatatlan volna a munkássága. A szövegírásnak és a verseknek a nagy mogulja, nem tudok más kifejezést találni rá. Benne volt ebben a korszakban jelentősen, és iszonyatos űrt hagyott maga után. Az, hogy kitalálták és megalapították a Rock Színházat Várkonyi Mátyással, a magyar kultúrtörténetében megkerülhetetlen. Próbálkoztak már a hetvenes évek első felében is a Jézus Krisztus Szupersztárral, amit a hatalom letiltott ‒ ennek ellenére egy évtizeddel később megvalósították.” A Rock Színháznak óriási sikere volt, és külföldre is eljutott.

„Óriási rajongótábort építettünk fel, szerencsére voltak befogadó intézmények, így a Vígszínház vagy a Bartók Gyermekszínház, ami most az Újszínház, a Kőbányai Művelődési Ház és sorolhatnám. A Szupersztárt Szegeden mutattuk be, utána jött a Margitsziget, majd a kőszínházak. A Sztárcsinálókat angolul is megcsináltuk, és bejártuk vele Európát, száz közeli előadással, az Evitát pedig németül, amiben Che Guevara voltam.” A színháznál meghatározó képzést is kaptak a színészek: „Reggel tízkor bementünk a próbaterembe és tanultunk, voltak nyelvórák, beszédtechnika Montágh Imrével, Végvári Tamással. Elsajátítottuk a különböző táncformákat a balettól kezdve a sztepptáncon keresztül az akrobatikus táncig, klasszikus táncig, Jeszenszky Endre modern táncáig. Koreográfiákat Reinthaller Éva tanított, aki a Német Demokratikus Köztársaságból jött, és koreográfusa volt ezeknek a daraboknak. Színészmesterséget is tanultunk. Tanultunk és játszottunk egyszerre, ennél nincs jobb felkészülés.”

Jézus szerepét eljátszani „hatalmas lehetőség és óriási felelősség volt”. Sasvári Sándor életére más szerep is nagy hatással volt: „Jean Valjean megformálásában is benne van a szeretet és a hit, az, hogy hogyan változik meg egy ember jelleme, és mélyül el a hite azáltal, hogy a püspök nem adja fel a csendőröknek, miután meglopta őt, hanem még meg is ajándékozza az ellopott ezüstökkel. Voltaképp Marius és a történelmi szerepek is meghatározzák az életemet, így a Zrínyi is, amit sajnos egy évben csak egyszer tudunk előadni, olyan nagy apparátust mozgat meg.”

Sasvári életpályájában nem volt törés. A Rock Színház után Németországba került, később pedig a Madách Színházba és a Győri Nemzeti Színházba hívták játszani. 2003-ban szerepelt a Fantomban, és ezt követően egymás után érkeztek a történelmi szerepek. A művésznek nincs is hiányérzete:

„Annyira el vagyok foglalva, hogy nincs időm ezen gondolkozni. Kerek az életem. Csodálatos feleségem és gyermekeim vannak. Fantasztikus lehetőségekkel és szerepekkel láttak el az elmúlt ötven évben. Ott vannak az állataink, lovak, kutyák és egy cica. Vannak terveink, új kihívások! Mi kellene még? Szerintem csak béke a világban!”