Tanulmányok

Rozsonits Tamás: A nyughatatlan bohém – Frenreisz Károly életútja

A múlt században a Rushmore-hegy oldalában kifaragták az Egyesült Államok négy elnökének arcmását, amely megihlette a Deep Purple In Rock borítójának alkotóját is. Ha hazánkban ötletet merítene ebből valaki, és nálunk is elkészülhetne egy hasonló a hazai rockzene alapító atyjainak képmásával, az biztos, hogy Frenreisz Károly arcképe köztük lenne.

A hazai zenészvilág és a közönség által szeretett és tisztelt Karesz 1946. november 8-án született Budapesten Ray-Ban Outdoorsman napszemüvegben, habár úgy hírlik, már november 7-én világra jött, csak a szülei nem akarták éppen AZON a napon anyakönyveztetni.

Édesanyja Gundel Katalin, édesapja dr. Frenreisz István, testvérei Latinovits Zoltán és Bujtor István. Két gyermekével, Zsófival és Zoltánnal egy nemzetközi hírű hang-, fény- és színpadtechnikai céget működtet. Egy kislány és három kisfiú büszke nagypapája. Az ő nagyapja Gundel Károly, a világhírű magyar vendéglátós szakember volt, Karesz az ő keresztnevét örökölte.

A családi emlékezet szerint nagyon korán felfigyeltek arra, hogy a kis Karcsinak abszolút hallása van. Ötévesen már zongorázott, ezért édesanyja beíratta a zeneiskolába, és minden órára elkísérte kisfiát, hogy Manyi néni, a zongoratanárnő instrukcióit lejegyezve otthon maximálisan segíthesse az óráról órára készülést, így zenei pályafutását édesanyjának köszönheti, bár ő eredetileg zongoraművésznek, nem rockernek szánta a fiát. Karesz olyan szorgalmasan gyakorolt, hogy a Magyar Rádió felvételt is készített vele, és korengedéllyel, tizenegy évesen majdnem felvették a konzervatórium klasszikus zongora szakára, de nem sikerült. Akkor tért át a klarinétra és a szaxofonra, aztán tizennégy évesen klarinét szakon kezdte a konzervatóriumot, amit el is végzett, párhuzamosan a gimnáziummal.

Általános suliba lakásuktól, a Mester utca 1.-től egy villamosmegállónyira, a Mester utca 19. szám alatti iskolába járt, majd a Villányi úti József Attila Gimnáziumban érettségizett.

Első, zenekarral közös fellépésére tizenöt évesen került sor, stílszerűen a Gundel étteremben.

A zene mellett a sportban is kitűnt tehetségével. Kisgyerekként tanítás után szinte mindennap a Tinódi téren focizott sötétedésig. Gimnazistakorában ifjúsági válogatott kosárlabdázó, a MAFC (Műegyetemi Atlétikai és Football Club) igazolt játékosa és kerettagja volt, ám egy spanyolországi ifjúsági torna ütközött egy zenekari fellépéssel, ahol a „pikula” javára döntött a labdával szemben. A sport máig fontos szerepet játszik az életében, rendszeresen rúgja a bőrt barátaival, de kitűnően teniszezik, vitorlázik, korábban szörfözött is.

Szüleik szerették volna, ha mind a három testvér diplomát szerez. Latinovits Zoltán építészmérnök, Bujtor István közgazdász egyetemi végzettséggel rendelkezett. Karesz felvételt nyert az Orvostudományi Egyetem fogorvosi karára, ám ekkor már a Metro együttes tagjaként országosan ismert zenész volt, rengeteg fellépéssel. Hivatalosan halasztást kért a rektortól, ám egy dörgedelmes levélben elutasították kérelmét.

Másfél év kihagyással – amíg Németországban, Svájcban és Ausztriában muzsikált élő zenés klubokban a Hámos Combóval – tizennyolctól huszonhárom éves koráig a Metro együttes basszusgitáros-énekese és zeneszerzője. Így került be a hazai könnyűzene élvonalába. Abban az időben vált el a beat a tánczenétől és innen számíthatjuk a beatzene hazai gyökéreresztését is.

Karesz a Metróval két nagylemezt készített, az 1969-es Metro címűt, majd rá egy évre hazánk első koncertfelvételét, az Egy este a Metro Klubban című albumot. A nagylemezek mellett harmincöt magyar és több angol nyelvű kislemez is őrzi játékukat. (Az 1992-es Illés–Metro–Omega szuperkoncert felvétele szintén megjelent hanghordozókon.)

Frenreisz már az első Metro-nagylemezen jelentkezett zeneszerzőként három dallal, a Citromízű banán azóta is az egyik legnagyobb sláger hazánkban.

A Metro volt az első magyar zenekar, amelyet a világhírű Marshall cég támogatott gitárerősítőkkel és hangfalakkal. A zenekar 1970-ben eljutott Svédországba, ahol két lényeges találkozásra is sor került: egy koncertet követően beszélgettek Jimi Hendrixszel, akit hívtak hozzánk fellépni. Jimi szívesen jött volna, de sajnos két hét múlva meghalt. A másikra egy hangszerüzletben került sor, ahol Karesz találkozott legendás basszusgitárjával, a Fender Precisionnal, amely emblematikus kísérője és szinte az ötödik végtagja lett éveken keresztül.

A hatvanas és a hetvenes évek fordulója forradalmi változásokat hozott a világ zenei életében. Az addig barátokból, osztálytársakból szerveződött beatzenekarok legnyughatatlanabb, legtehetségesebb és legmerészebb tagjai szűknek érezték az addigi zenei kifejezésmódjuk kereteit, és hozzájuk hasonló kvalitású társakat kerestek ahhoz, hogy új, progresszívebb zenei törekvéseiket megvalósíthassák. Ennek a forradalomnak hazánkban Frenreisz Károly volt a kirobbantója és a mozgatórugója.

1970-ben érezte, hogy változásra van szüksége, nemcsak neki, hanem a hazai rockéletnek is. „Konspirációs” beszélgetéseket kezdeményezett az Omega billentyűsével, zeneszerzőjével, Presser Gáborral egy új, minden korábbit minden tekintetben meghaladó zenekar megalapításáról, és Presser Gábor is hasonlóan gondolkodott, nyitott volt az új, közös jövő tervezgetésére. Karesz javasolta Barta Tamás gitárost, Presser Gábor pedig az Omega lelkét, motorját, zenekarvezető-dobosát, Laux Józsefet, aki hozta a feleségét, Adamis Annát is, így a szövegírás problematikája is megoldódott. 1970 szilveszter délutánján vetette fel Karesz Presser Gábornak igazán komolyan, hogy most már lépni kellene.

Egy másik szálon vizsgálva az eseményeket, az Ifjúsági Magazin 1970-ben megszavaztatta a beatszakmát és a közönséget, „Szerintetek és szerintük ők a legjobbak” címmel. Érdekes módon a két lista bizonyos nevekben és hangszereken szinte fedte egymást, és kijött a Barta–Frenreisz–Laux–Presser névsor.

Amiről viszont kevesen tudnak, hogy Sztevanovity Zorán 1970 szilveszter délutánján szintén megkereste Presser Gábort, hogy vele és Brunner Győző dobossal hozzanak létre egy új zenekart. Ebben az volt az érdekes, hogy Frenreisz eredetileg szintén Brunnert szerette volna dobosnak az alakuló LGT-be. Persze Presser addigra már elkötelezte magát a később Locomotiv GT névre keresztelt zenekar mellett, mindenesetre az 1970-es egy „Különös szilveszter” volt, ám az egy másik zenekar dala…

Így jött létre hazánk első szupergroupja, a Locomotiv GT, hivatalosan 1971. április 6-án. Megalakulásuk dominóként döntötte fel több zenekar felállását és újraértelmezte a hazai zenei palettát. Bemutatkozó koncertjükre a Budai Parkszínpadon került sor júliusban, a következő hónapban megjelent az első kislemezük, ezt követte decemberben az első nagylemez.

A szupergroup kategória azt jelenti, hogy tagjait ismert, korábbi pályafutásuk során már komoly eredményeket elért, népszerű, tehetséges zenészek alkotják. Az LGT tipikusan ilyen zenekar volt.

Természetesen a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat szakértői csak kapkodták a fejüket a próbán, ahova a fiúk meghívták őket és bemutatták az új dalokat.

„Hol van a Citromízű banán és a Trombitás Frédi? Minek ugráltok, amikor sztárzenekarokban zenéltek, miért nem tudtok megülni a feneketeken?” – szólt a kérdés, ám az LGT nem a két hiányolt dal nászából fogant.

Zenéjük a kor világszínvonalának élmezőnyébe nevezte a fiúkat, mi sem bizonyítja ez jobban, mint hogy Tokióban a Yamaha World Popular Song Festivalon Karesz Érints meg című dalával hatalmas sikert aratott a Locomotiv GT. A nyeremény egy konténernyi hangszer és hangkeltő berendezés volt, és mint tudjuk, a Yamaha a hangszereiről híres elsősorban, nem az amúgy világbajnok motorkerékpárokról.

Talán ennél is fontosabb, hogy 1971-ben a Tremeloes kíséretében Budapestre látogatott a kor legmértékadóbb angol rockzenei szaklapja, a New Musical Express máig befolyásos újságírója, Roy Carr, aki a Locomotiv GT produkcióját megtekintve a következő címmel jelentette meg cikkét: „Keletről jön a legújabb rockszenzáció!” Talán ennek is köszönhető, hogy a Locomotiv GT 1972-ben meghívást kapott az angliai Lincolnban megrendezett Great Western Express Festivalra, ahol olyan nevekkel léptek színpadra egyenrangú félként – a szakadó esőben –, mint Joe Cocker, a Faces, a The Beach Boys, a Humble Pie, a Slade, a Genesis, a Nazareth, a Focus, Billy Joel, Buddy Miles és Rory Gallagher. Még ebben az évben megjelent második nagylemezük, a Ringasd el magad, amelynek borítóján ez áll: „A lemezt hangszerelte az LGT Budapesten, a Vörösmarty tér 1. sz. alatt, szerkesztette az LGT Londonban, az Oxford Streeten.” Az LGT bekopogtatott a világhírnév ajtaján.

A négy zenész négy nagyon markáns egyéniség volt, és ahogy telt az idő, súrlódások keletkeztek a tagok között. A pontot a mondat végére Karesz részéről az tette ki, hogy Presser Gábor és Adamis Anna elvállalták Déry Tibor Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című kisregényéből a Vígszínházban bemutatandó darab zenéjének és dalszövegeinek megírását. Karesz a rockszínpadok embere, nem akart a zenekari árokban estéről estére színházazni. Másrészt testvérével, Latinovits Zoltánnal éppen abban az időben nagyon elbántak a Vígszínházban. Az sem elhallgatható, hogy a Déry-darabot sokan ifjúság- és rockellenesnek értékelték, így például az eredetileg felkért Szörényi–Bródy szerzőpáros a kisregényt elolvasva visszautasította a munkát.

1973. január 3-án Frenreisz Károly kilépett az LGT-ből. Sokakban fogalmazódott meg a kérdés, hogy a magyar rockszakma legnyughatatlanabb egyénisége – aki úgy kétévente nekilódul és új zenekart alapít – ezután mihez kezd a következő két évre.

Karesz a hazai zenei élet egyik legnépszerűbb egyéniségeként folyamatosan részt vett a pörgésben, járta a klubokat, a koncerteket, a bulikat, mindenkit ismert és őt is ismerte, szerette és tisztelte mindenki. Hívó szavára bárki boldogan rohant, hogy együtt zenélhessenek. Az LGT 1971-ben együtt turnézott a Mini együttessel, sőt a Tabánban is együtt játszottak. Karesz ott figyelt fel Papp Gyulára, aki a bartóki iskolán edződve vált kora legtehetségesebb orgonistájává. Innentől már ketten tervezgettek, először egy Emerson, Lake & Palmer mintájú triót, majd felmerült Tátrai Tibor neve is, aki a Syriussal éppen Ausztráliába készült, így esett a választás Szűcs Antal Gáborra, akinek csatlakozása óriási nyereség volt az új zenekar számára. Nem csak a vizuális szempontokat figyelembe véve. A dobok mögött az alapító csapatban Fekete Gábor foglalt helyet. Mivel négyük közül hárman novemberben, a Skorpió csillagjegyben születtek, a zenekar neve is adta magát.

A Skorpió megalakulásakor egyedül képviselte a rockra kiéhezett, lázadó fiatal generáció életérzését. 1973. augusztus 11-én mutatkoztak be Szigetszentmiklóson, egyharmad ház előtt. Kilenc nappal később a Budai Ifjúsági Parkban tízezer fiatal tombolta végig az első fővárosi koncertjüket. Ezt követően a Skorpió a magyar rockszínpadok legnépszerűbb előadójaként turnézta végig az országot, eksztatikus sikerrel.

A megalakulásuk évének karácsonyára megjelent az első kislemezük, egyéves születésnapjuk környékén pedig A rohanás című első nagylemez, amelynek megszólalása és anyaga máig etalon, pedig nagyon rövid idő alatt készült, egy négysávos stúdiómagnóval.

Karesz intelligenciájának, nyelvtudásának, összeköttetéseinek és szervezőtehetségének köszönhetően a Skorpió már a megalakulásukat követően észak-amerikai turnén vett részt, de az európai országok színpadjain is gyakran vendégszerepeltek. Lengyelországba szinte hazajártak, kislemezük is megjelent ott, az NDK-ban hang-és TV-felvételek is készültek a zenekarról. Frenreisz Karesz németül és lengyelül is folyékonyan beszél, így az anyanyelvi kommunikáció hab volt a professzionális zene és látvány képzeletbeli tortáján.

A hangszerparkra, a fény- és hangtechnikára már a kezdetektől nagy hangsúlyt fektetett Karesz, a Skorpió olyan hangszereken és úgy szólalt meg, hogy azt a nyugati élvonalbeli rockzenekarok is megirigyelhették volna. Biztos így is történt, hiszen például 1978-ban a finnországi Turku Music Festivalon olyan bandákkal játszottak együtt, mint a Boomtown Rats és a Uriah Heep.

Akkor már új dobos, Németh Gábor ült a Skorpió Ludwig üvegdobjai mögött, mert Fekete Gábor az Ünnepnap című, 1975-ben rögzített második nagylemez megjelenését követően elhagyta az országot.

A második lemezen az amerikai tapasztalatok és élmények hatására a funky ritmusvilágát is beemelték a Skorpió eszköztárába. A korong megszólalása olyan, hogy máig kérik a receptet a retró hangzásért rajongó hifisták világszerte. Ez azért is csodálatos teljesítmény, mert a lemezfelvétel a keveréssel együtt összesen harminchárom órát vett igénybe.

A harmadik nagylemez, az 1977-es Kelj fel! megjelenésekor a Skorpió már hazánk első számú rockzenei exportcikkeként többet koncertezett külföldön, mint itthon, el is nyerték az Interkoncert ezért járó plakettjét, viszont a hazai közönség kicsit távolabb került a zenekartól. Ez a negyedik nagylemez megjelenésekor, 1978-ban még érezhetőbbé vált. A Gyere velem! szintén előremutató mind hangszerelésében, mind a hangszeres teljesítményekben. Fúvós kórus és női vokál is színesítette a dalokat, kemény funky ritmusok vegyültek a rockba, de a zenekar lendülete érezhetően megtört. A Svédországban készített The Run című angol nyelvű nagylemez a Skorpió első időszakának összegzése és egyben hattyúdala volt: a zenekar 1979. április 4-én feloszlott.

Ez lavinát indított el a hazai rockéletben. Zenekarok sora alakult át, cserében újak szerveződtek, és ahogy kitisztult a kép, kirajzolódott az új hazai rocktérkép a fellegvárakkal.

Ezek egyik legkülönlegesebbje az Új Skorpió lett, több okból is: először, mert trióként muzsikált a zenekarban Karesz, Tátrai Tibor és Papp Tamás. Másodszor, mert Karesz ismét az idő pulzusán tartotta a mutatóujját, és az akkori legmodernebb nemzetközi mesterek, a Police, a Van Halen és a Dire Straits irányvonalát integrálta a jellegzetes Skorpió-muzsikába.

Régi vágya teljesült azzal, hogy ez alkalommal sikerült Tátrai Tibort csatasorba állítani, és aki látott Új Skorpió-koncertet, soha nem felejti el azokat a közösen előadott futamokat, amelyeket Karesz és Tibusz produkáltak a Gibson RD basszusgitáron és a Gibson L5S gitáron, miközben Tyotyó keményen, de nagyon technikásan osztotta a Gretsch dobokat. Zenész körökben új mérce lett az Új Skorpió, a közönség pedig tombolt a koncerteken. Az év végi szavazásokon az Új Skorpió zenészei rendre a legjobbak között végeztek a szakmai és a közönséglistákon is.

Két nagylemezük, az I. és a Zene tíz húrra és egy dobosra a hazai rocktörténelem mérföldkövei.

Ha a Skorpió zenéjét vizsgáljuk, az első, amit le kell szögezni, hogy teljesen egyedi. Frenreisz Karesz óriási zenerajongó és hihetetlen érzékkel találta meg azokat a forrásokat, amelyek alakították ízlését.

A másik nyerő lapja, hogy – mint első generációs rockpionír – biztos kézzel, füllel és érzékkel választott magának társakat. Mivel maga is virtruóz hangszeres játékos és szuggesztív színpadi egyéniség, bárki büszkén mondott igent hívó szavára. Ő azonban nem hívott bárkit: a Skorpió mindenkori tagjai hangszerük magyarországi mesterei, nem mellesleg színpadi egyéniségek. Már első lemezük címadó dala, A rohanás, később az Új Skorpió debüt-albumán az A/1-es Álljatok meg! című dalok a speed metal előfutárai, rengeteg mai fiatal zenész ezeken a lemezeken nőtt fel és máig etalonnak tartja őket.

A Skorpió-koncertek atmoszférája semmihez sem hasonlítható élmény: a fölényes hangszerkezelés megengedi az elegancia olyan fokát, ami lehetővé teszi azt, hogy a Skorpió zenészei – elsősorban Karesz, a frontember – karizmatikus egyénisége, magával ragadó előadói stílusa és egyedi humora elvarázsolja a közönséget. Neki nem kell görcsösen odafigyelni, hogy hol van az egy, mert sugárzik belőle a zene. Egy Skorpió-koncert olyan élmény, amely hónapokra feltölti a hallgatóját, miközben a helyszínen csak az önfeledt szórakozásé a főszerep, mert az elkápráztató szólók és a legbonyolultabb zenei megoldások is olyan magától értetődőek, amit könnyű befogadni.

A sokszor kritizált szövegekről pedig csak annyit: gondoljunk bele, hány Karesz-idézet épült be a köznyelvbe és ezáltal a köztudatba! Ha ez valakinek nem tetszik, akkor szevasz, haver, különben is jó lenne, ha leszállnál a csajomról!

1983-ban Tátrai Tibor kiszállt, 1985-ben visszatért Szűcs Totya és el sem ment Papp Tamás, de megérkezett Pálvölgyi Géza, és elkészítették az Azt beszéli már az egész város című nagylemezt. A címadó dal az év slágere lett.

1993-ban jelent meg az ez idáig utolsó Skorpió-album, A show megy tovább.

Ettől kezdve a Skorpió ritkábban vállal fellépéseket, de ha igen, azok a rockzene ünnepei. Manapság egy Best Of Skorpió felállásban muzsikálnak.

Karesz filmszínészként is megmutatta tehetségét. 1967-ben Dömölky János Mélyrétegben című filmjében mint főszeplő együtt játszik Zoltán bátyjával. A filmet negyvenhárom évig nem vetítették (csak egy alkalommal, adásidő után, hogy ne mondhassa senki, betiltották), 2010-ben tűzte műsorára a Magyar Televízió. Szerepelt továbbá A nagy generáció, A három testőr Afrikában és a Magyar vándor című mozifilmekben, valamint a Tea című TV-sorozatban.

Filmzenéi hallhatók az Így készült, a Bözsi és a többiek, a Szép lányok, ne sírjatok, a Lányarcok tükörben, a Kisztihand, Budapest, A kenguru, a Csak semmi pánik, Az elvarázsolt dollár, a Hamis a baba, A három testőr Afrikában, a Zsaruvér és csigavér I–II. című filmekben és a Tea című TV-sorozatban.

2012-ben Budapest Díszpolgára, 2015-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztje, 2016-ban Fonogram Életműdíj kitüntetésben részesült.

A kitüntetéseknél is sokkal többet elmond, hogy Karesz az a személyiség, akit az egész szakma és a közönség is szeret.

A zenekarok mellett dolgozó technikusok a zenészek legnagyobb kritikusai. Kareszról olyan szeretettel és tisztelettel beszélnek még a legádázabb vadorzók is, hogy könnybe lábad a szemük. Neve hallatára azonnal publikálhatatlan sztorik tömege jön elő, de a mindent átlátó vezető, a határozott kapitány, a korrekt üzletember és a gáláns főnök is állandó jelzői, ha róla szól a beszélgetés.

Ha belép valahova, nem lehet nem rá figyelni. Stílusa egyedi, előadásmódja lenyűgöző és magával ragadó. Kivételes ember, komoly művész, hatalmas mókamester. Ha külföldi világsztár járt nálunk, általában ő kalauzolta a vendégeket a budapesti éjszakában. Az ezzel kapcsolatos sztorikat majd a következő kerek születésnapján mesélem el…