Élet- és karrierinterjúk

A történelmi nevet viselő Rozgonyi Péter hazánk egyik legismertebb, legtehetségesebb és legfoglalkoztatottabb hangmérnöke. A magyar pop-rockzene aranykorában került a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Rottenbiller utcai stúdiójába, ahol minden munkafázist elsajátított a műszaki érdeklődésű és iskolázottságú, több hangszeren is játszó fiatalember:

„Az volt az első feladatom, hogy az érkező zenekaroknak segítettem bepakolni. Olyan munkakör létezett még akkoriban, hogy »termes/magnós«, de engem csak az érdekelt, hogy ott lehessek. A termes a berendezésért volt felelős, a magnós valójában a hangmérnök keze alá dolgozott a magnó beállásával, kezelésével, a szalagok befűzésével, gyakorlatilag asszisztensként. Teljesen magával ragadott és beszívott ez a világ.” Emiatt egyetemi tanulmányait is megszakította: „miből maradtam volna ki, ha bevállalok öt év egyetemet, hiszen akkor el kellett döntenem, hogy maradok a stúdióban vagy visszaülök az iskolapadba. Kimaradtam volna a lemezkészítésből, ennek az egésznek a lényegéből! Így benne voltam a fősodorban. Ahogy bekerültem a stúdióba segédmunkásként, azonnal, hihetetlenül nyitottan fogékony voltam mindenre. Lestem mindent, mert baromira érdekelt ez az egész.”

Az 1970-es évek utolsó harmadában a magyar pop-és rockzene óriási népszerűségnek örvendett, nemcsak hazánkban és a volt szocialista országokban, hanem Nyugat-Európa több országában is ismerősen csengett néhány magyar együttes és előadó neve. Emiatt világszínvonalú berendezésekkel szerelték fel a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat stúdióját, felépítették a dorogi présüzemet, és kialakították a törökbálinti „P” Stúdiót:

„a Hungaroton nagy fába vágta a fejszéjét: eldöntötték, hogy nyugati mintára létrehoznak egy olyan stúdiókomplexumot, ami Budapest határán kívül lesz, alkotóműhelyként is funkcionál, technikailag pedig a kor legszínvonalasabb eszközparkjával rendelkezik, figyelembe véve az akkori Cocom-listát.  Azt hiszem, Bors Jenő találta ki és verte keresztül akkor a pártvezetésen, hogy a Hungaroton létrehozhasson egy olyan stúdiót, ahol világszínvonalú felvételek készülhetnek. Törökbálinton találták meg az ideális helyszínt egy kétszáz hektáros őszibarackos közepén álló kastélyt, ott hoztuk létre a „P” Stúdiót. Az sem érdekelte őket, hogy milyen gazdasági formában üzemeljen, akkor már a GMK-k világát éltük. Dobó Ferit bízták meg a törökbálinti stúdió vezetésével. Szabad kezet kapott az egész kitalálására és üzemeltetésére. Kapott egy pénzügyi keretet, amit erre fordíthatott. Biztos vagyok benne, hogy ez így is történt, nem zsebekbe vándoroltak összegek, hanem minden fillért a stúdióra költött. Létrejött egy modern stúdió Törökbálinton, a legkorszerűbb, »ház a házban« építészeti elv alapján három tökéletesen szeparálható akusztikus helyiséggel, nagy technikai helyiséggel és pihenőszobákkal. Az volt a terv, hogy építenek vendégszobákat is, hogy az alkotás teljes idejére kiköltözhessen akár az egész zenekar, ne ingázzanak a város és a stúdió között, hanem elszeparáltan tudjanak jó minőségű felvételeket készíteni. Telefon sem volt, csak CB rádió. Akkor vették a fejükbe a Hungarotonnál, hogy ők mindenképpen világsztárt akarnak, ez az egész annak a jegyében jött létre. (Sajnos nem lett sohasem világsztárunk az ismert okok miatt, de a törekvés megvolt.) Támadt ellenszél is, mert a pártfunkcik arról siránkoztak, hogy bordélyházat akarunk ott üzemeltetni. Bors Jenő erre azt válaszolta, ha ettől jobbak lesznek a magyar felvételek, akkor csináljanak bordélyházat! Előfordultak persze ott érdekes sztorik, de igazából ez a rock and rollból adódik elsősorban. Mivel Dobó Feri teljesen szabad kezet kapott, ragaszkodott hozzá, hogy olyan munkatársakat választ, akikben megbízik, akik olyan szintű munkát végeznek, amiért az egész komplexum alapíttatott. Kálmán Sanyit, Ottó Tivadart és engem kért fel elsőként, később csatlakozott Küronya Miki, így, mi öten kezdtük a munkát, a szó szoros értelmében: éjt nappallá téve mi húztuk be a kábeleket, forrasztottunk, összeállítottuk az egészet. Feri választotta ki a berendezéseket és eszközöket, például a hatalmas, negyvennyolc csatornás MCI pultot is.”

Első önálló munkája egy Dolly Roll-kislemez volt, de a mai napig dolgozott a hazai szakmai színe-javával:

„Ezt követően lavinaszerűen indult be a pályafutásom. Felsorolni sem tudom, ki mindenkivel dolgoztam, kapásból néhány név: Edda Művek, Szűcs Judith, Dolly Roll, Exotic, Vincze Lilla, Pál Utcai Fiúk, Balázs Fecó, Senator, Első Emelet, Step, Balkan Tourist, Modern Hungaria, Plexi és Frutti, Szandi, Ladánybene 24, Pa-Dö-Dő, Pierrot, FLM, No, Bon-Bon, Hobo Blues Band, Európa Kiadó, Karácsony János, Szekeres Tamás, Pokolgép, Ossian, Moby Dick, Sing-Sing, Akela, Southern Special, Hungarica, Markos György, Zsoldos Béla, M. É. Z.,  Demjén Ferenc, Szakcsi-Vukán, Irigy Hónaljmirigy, Ernyey Béla, Ganxsta Zolee és a Kartel, Bródy János, Koncz Zsuzsa, Horgas Eszter, TRB, Karthago, Szigeti Ferenc, Magyar Atom, Dés László, Black Out, Nyers, Gerendás Péter, Anna and the Barbies, Unisex, Harcsa Veronika, Lovász Irén, Kowalsky Meg A Vega, Firkin, F. O. System, Sex Action, OK, Marathon, TRB, Mobil Mánia, BJO, MAO, Tóth Vera, Mystery Gang, Beatrice, Finucci Bros., Örökség, Tóth Reni és még sorolhatnánk, elnézést kérek mindenkitől, akit kihagytam, hiszen körülbelül hatszáz lemezt csináltam eddig,  és manapság is aktívan dolgozom. Mind a mai napig szinte válogatás nélkül elvállalok mindent, csak legyen benne valami érdekes kihívás, ám ez nem elvtelenség a részemről, hanem számomra az jelenti a feladatot, hogy jót hozzak ki a nyersanyagból, akármilyen is az.” Zenekarok és előadók gyakran kérik fel új felvételeik megalkotására: „Arra az időre nagyon beérett a szorgalmam, mert bizony, azt mondták a zenekarok, hogy én ezzel és ezzel a hangmérnökkel akarok dolgozni, és gyakran választottak engem. Ebben a Lemezgyártól szabadságot kaptak, a művészek választhatták meg a szakembereket. Úgy gondolom, ez emberi és ízlésbeli tulajdonságokat figyelembe véve hoztak döntést. Egy előadó-hangmérnök kapcsolat mélyen bizalmi viszony.”

Hozzáállására a maximalista a legpontosabb jelző:

„Nem ma kezdtem a szakmát, és láttam, tapasztaltam ezt-azt, emiatt nem tudom eldönteni, hogy a »maximalista« jelző pozitív vagy negatív megítélésben részesül-e velem kapcsolatban. Nagyon sokszor alakult ki ebből vita, sőt: sértődés, hogy én maximalistának tartom magam, ha engem megkér valaki, hogy segítsek és felhatalmaz arra, hogy beleszóljak a dolgokba, akkor én ezt komolyan is veszem! Igyekszem a legjobb tudásom szerint az általam vélt helyes mederbe terelni a felvétel egész folyamát. Nem stílusokról, hanem a megvalósításról van szó. Sem a zenei stílusba, sem a dalok megítélésébe nem szólok bele, de a megvalósítás módjáról úgy gondolom, hogy van egy helyes út, amit fel is vázolok. Aztán azon vagy végig akar menni valaki, vagy nem. Jártam már úgy stúdióban nagyon híres rockzenekarral, akik azt mondták, hogy ők nem képesek nekem megfelelni, inkább ne dolgozzunk többet együtt. Jártam úgy is, hogy nagyon hálásak voltak azért, hogy mutattam egy olyan irányt nekik, amiről ők is meggyőződtek, hogy helyes. Nagyon nehéz ügy ez: a stúdióban dolgozni egy végtelenül kiszolgáltatott helyzet az üvegfal túloldalán lévő számára. Ha ott valaki beáll a mikrofon mögé, a képességeit tekintve számomra ő meztelenné válik. Nagyon intim viszony, és ezzel nem szabad visszaélni. Soha nem is éltem vele vissza. Tőlem soha nem hallott vissza senki olyan történeteket, hogy XY így, vagy úgy teljesít a felvételek során. Ezeket én megtartom magamnak. Van a hangmérnöki munkában egy nagy adag empátia és pszichológia is. Aki bejön a stúdióba és beáll a mikrofon mögé (maradva az énekeseknél), ő számomra barát, nem pedig sztár, de ezt ő is tudja és nem is viselkedik sztárként.” 

Évek óta koncerteket is hangosít.

„Nagyon szeretek koncerteket keverni, mert ott aztán nagyon éles az a helyzet, hogy kihozd a maximumot a pillanatnyi állapotból. Voltak és vannak zenekaraim, akikkel rendszeresen járok koncertekre mint hangmérnök, de nem űzöm ezt iparszerűen. Imádok átruccanni a koncertek világába. Átvittem egy csomó megoldást a stúdiókból a koncerthangosításba, emiatt nálam talán máshogy szól egy együttes élőben.”

Dolgozik televíziókban és tudását szívesen osztja meg a szakmát tanulni vágyó fiatal generációval.

„televíziókban is dolgozom, főleg élő showk-ban, mint például az X-faktor, ami megint egy másfajta kihívást jelent: a koncert és a stúdiómunka ötvözete, talán így lehet a legjobban érzékeltetni. Stúdió körülmények között dolgozunk, de élőben. […] A negyedik »láb« a tanítás: immár hatodik éve tanítom is ezt a szakmát, két intézményben is: az egyik a Szent György Média és Informatikai Szakgimnázium, ahol hangmesterképzés folyik, két éves, OKJ-s tanfolyam. A másik a Premier Művészeti Szakgimnázium, ahol zenészképzés folyik, de mellette stúdiótechnikával is ismerkednek a növendékek, hiszen úgy gondolom, hogy egy zenész, aki akár a színpadon, akár a stúdióban alkot, annak bizonyos mértékig tisztában kell lennie azzal, hogy mi történik a másik oldalon.”