Élet- és karrierinterjúk

„Nincs más választásod… szabad vagy!” – énekli Pajor Tamás az AMEN zenekar Szabad vagy című számában. Valóban, mintha az eleve elrendelés és a szabad akarat paradox összekapcsolódása jelenne meg, avagy tömörülne szimbolikus mozzanatokká a zenész-lelkipásztor életútja során – a punkos lendületű, újhullámos Neurotic ámokfutásától kezdve egészen a Prédikátor-szólóprojekt legújabb „szószólásáig”. A kultikussá avanzsált Rock térítő című film által reprezentált megváltástörténeten innen és túl leginkább a rock and rollról mint olyanról (attitűdről, életformáról) lehetett szó egy könnyűzenei témájú beszélgetésben; kézenfekvő módon az énekes-szövegíró emblematikus dalszövegrészletéből kiindulva, miszerint: „a rock and roll az nem egy tánc”.

„Az idézett mondat igazából arról szól, hogy mi a nyolcvanas években pontosan úgy éreztük, hogy a rock and roll sokkal több, mint amit egy szórakoztatóipari termék megjeleníthet; valami olyan transzcendens hitet jelentett, ami valamiféle felsőbbrendű létezési formához vezet. Ez egy óriási tévedés volt, részemről is, de én ezt már rég beláttam.”

– válaszolta Pajor Tamás kérdésemre. Pajor „belátása” talán teremtő feszültségbe kerülhet a Hangfoglaló Program oral history sorozatának megannyi interjújával, melyek a beatkorszak hőskorának kapcsán születtek: „A kezdeti rockforradalomra jellemző, a többséggel szembehelyezkedő, nonkonformista attitűd sokkal inkább jelen volt a bibliai prófétákban és különösen Jézusban, mint a történelmem bármely más szereplőjében – a beatnemzedéket is beleértve. Az igazi szentek nem olyanok voltak, mint ahogyan egyes középkori templomok kupoláján láthatók; ők sokszor koruknak olyan meghatározó személyiségei voltak, akiket Istenen kívül senki más nem tudott befolyásolni. Sok esetben performatív, formabontó eszköztárat alkalmazva sokkolták a korukat, amelyek persze esetükben nem önkényes művészeti eszközök voltak, hanem Isten üzenetét képviselő kommunikációs formák. Tehát ez a fajta bátorság, sok esetben zabolátlan, vagány különállás alapvetően bibliai eredetű. Egyébként az sem véletlen, hogy a rock and roll nem Iránban vagy Kínában született meg, hanem egy olyan zsidó-keresztény civilizációban, amelyben az individuális szabadság mint fogalom és mint praxis egyáltalán megszülethetett.” Akár Ungvári Tamás Beatles Biblia című, rendkívüli módon népszerű könyve is eszünkbe juthat, melynek tartalmán túl az a mára – elsősorban a szórakoztatóipar által – varázstalanított aura lehet érdekes, amely anno körbelengte az úgy nevezett rockhéroszokat, legendás zenekarokat, s követőik gondolatvilágát.

„A punk szükségszerű következménye volt a rock and rollnak, igazából egyfajta visszacsatolás annak lázadó lényegéhez. Fáziskéséssel és késői mutációként, de a punk beteljesítette azt, amit a korai rock and roll elkezdett, kiteljesítette a tagadást. Látszik is, hogy a punknak a nyolcvanas évekbeli new wave címkéjű utóélete egy nagyon megfoghatatlan és jóval erőtlenebb műfaj volt, amelynek számos képviselője az aberrációt evidencia szintre emelte. A hippi-mozgalommal ellentétben ugyanis nem volt megnevezve, hogy mit utasít el: nemcsak a társadalmi rendnek fordított hátat, hanem minden másnak is. Ez a poszt-világ tehát a punk által már megsemmisített világ romjain rendezkedett be.” – vélekedik Pajor Tamás a punk eredendő felhajtóerejéről, amely személyesen is mélyen megérintette annakidején. Ezzel szemben majd harminc éve – szinte minden megnyilatkozásával – egy egészen másféle felfogást, értékrendet és életvezetést képvisel.

„Úgy gondolom, hogy zsidó-keresztényként olyan küldetésünk van a világban, amely meg kell, hogy haladja az egyházias nyelvezetet. Az egyházias nyelvezet alatt nem a Biblia szavait értem, mert azt én nem szégyellem soha, hanem egyfajta belterjes szóhasználatot, amelynek hallatán a nem hívők automatikusan le is húzzák a redőnyt. Ezért szándékosan úgy beszélek a dalaimban, a publikációimban és a velem készített interjúkban is, hogy lehetőleg fenntartsam az izgalmat, a nyitottságot. Persze, ez naprakészséget is feltételez, de ez nekem nem munka és teher, hanem szórakozás, játék.”

Egyes olvasók számára minden bizonnyal provokatív lehet Pajor Tamás „eltáncolása” a rock and roll életforma elől. Pajor rendkívüli módon mozgékony intellektussal, nyitottan válaszolt az összes kérdésre, nyilvánvalóan további kérdéseket hagyva nyitva, a kérdező részére is – példának okáért az olyan adalékokkal kapcsolatban, mint a következő kitétel: „A Biblia azt tárja elénk a szellemvilágról, hogy Lucifer – aki az egész globális-univerzális lázadás atyja – nem más volt, mint egy olyan különleges képességekkel felruházott angyal, akinek a szépsége (és az ehhez való érzéke) felülmúlta az összes többi teremtményét; pont ez vált csapdájává, felfuvalkodásának forrásává. Lucifer megőrzött valamennyit ezen a képességeiből a bukása után is. A zenével való szoros viszonya abból fakadhat, hogy a mennyei, Istent dicsérő daloknak is ő volt a vezetője a kezdetekben.”¹

Pajor „rocktérítő” korszaka, valamint a – nem a szokványos, didaktikus és esztétikailag lefokozott módon – „térítő rockban” való működése közötti (feloldhatatlan vagy feloldható) feszültség számos tanulságos adalékkal szolgálhat még az erre fogékony rocktörténészek számára, akik valószínűleg evidenciaszerűen hisznek még a rock and roll táncrendjében.

1  v. ö.: „A Neurotic: Pajor Tamás. A szélsőségek embere. A szélsőséges önpusztításé, az önpusztító életmód kategorikus megtagadásáé. Első élete a bukott angyalé, a második a földre szállt angyalé. Amit a bukott angyal művelt, káprázatos volt, de önveszélyes. Amit a földre szállt angyal  ugyanolyan intenzitással  tesz, az önmagára nézve már nem hordoz veszélyt, viszont kihunyt belőle a káprázat fénye.”
Forrás: https://www.artpool.hu/muzik/magneuro.html?fbclid=IwAR0GkhuPSiRE7g4KVvDnW5_ZiGjdHjQ2U7nNRPt1wfjc9eL0zx0fC-jITlY