Metro Klub
A Síp utca és a Dohány utca sarkán álló ötemeletes lakóház, amely egykor a Metro Klubnak is helyet adott, 1909-ben épült. Vágó László és Vágó József tervezte szecessziós stílusban és a korabeli Európa egyik legnagyobb játékboltja működött benne. Árkád Bazár, aztán Késmárky és Illés játékáruháza volt a neve – a ház homlokzatán ma is látszik a Zsolnay kerámiákkal díszített felirat.
A Metro Klub elnevezés a Közlekedési Építő Vállalattól ered, akik a kettes metrót építő munkásoknak szántak egy szórakozóhelyet. A klub eredetileg az Irányi utcában volt, majd a Petőfi Sándor utcába költözött, onnan meg a Rákóczi út 66. szám alá, a metróépítők üzemi étkezdéjébe került, végül 1966-ban kötött ki az egykori Árkád Bazár helyén. Egyvalami volt állandó, a Sztevanovity testvérek vezette házi zenekar, a Zenith együttes, amely 1961-től fel is vette a klub nevét. Dusán akkoriban még 18 éves sem volt, csak külön engedéllyel zenélhetett az éjfélig nyitva tartó szórakozóhelyen.
A Metro Klubban jelent meg először a twist – persze, a nagyobb biztonság kedvéért a bulik előtt egy tánctanár tanította a fiatalokat a kulturált mozgásra. A sok Metro Klub közül a Dohány utcai lett az igazi, a legendás, kultikus hely. Hogy milyen volt a hangulat, arról beszéljen talán a legautentikusabb személy, Zorán: „Ha bementél a buli kezdése előtt és körülnéztél, akkor eszméletlen förmedvénynek tűnt az egész helyiség: csak úgy árasztotta magából a ridegséget, de amikor megtelt fiatalokkal és elkezdtünk játszani, minden megváltozott és a rideg, vacak, rossz akusztikájú teremben életünk legforróbb hangulatú, felejthetetlen emlékű bulijait játszottuk. Akkoriban olyan légkör vette körül ezt a zenét, hogy egyszerűen elképzelhetetlen volt a sikertelenség. Minden összekötött, életkorban is egyeztünk a közönségünkkel.”
Részben itt forgatták 1969-ben Kovács András Extázis 7-től 10-ig című beat-dokumentumfilmjét, a következő évben itt készült az első magyar koncertlemez, az Egy este a Metro Klubban is. A felkapott belvárosi klub – és a helyes zenészsrácok, főleg Zorán és Freinreisz Károly – különösen vonzották a rajongó tinédzser lányokat. Egy volt közülük a későbbi világsztár, Cicciolina – akkor még Staller Ilonának hívták, fekete volt a haja és senki sem ismerte még –, aki harminc évvel később, életrajzi könyvében is emlegette a helyet.
A hetvenes évek elején a Metro együttes és klub is megszűnt. Az épület egy ideig rendezvényteremként üzemelt, a rendszerváltás környékén butikok költöztek ide, jelenleg egy hostel és a Roham Bár működik itt.
