Élet- és karrierinterjúk

Mátrai Zsuzsa táncdalénekesnő 1941-ben született Budapesten. Már óvodáskorában felfigyeltek tehetségére, otthonukban pedig édesapja zongorán játszott amerikai sztenderdjeire énekelt. Középiskolás korában járt Majláth Júliához énekelni tanulni, illetve Fischer Sándorhoz, a Magyar Rádió és Televízió, valamint a Színház- és Filmművészeti Főiskola beszédtechnika tanárához. A Magyar Rádió tánczenei stúdiójában továbbképezték, az itt töltött időre így emlékezik: „A vezetőjéről, Bágya Andrásról Bágya-stúdiónak is nevezett intézménybe rengeteg fiatal, kezdő énekes járt, így nekem is olyan szerencsém lett, hogy itt tanultam mintegy három évig. A rádió 13-as számú stúdiójában Balassa P. Tamás tanított minket, hogyan kell énekelni, frazírozni, transzponálni. Minden év végén tartottak egy vizsgát, amelyre egy számmal kellett készülnünk, s azokat felvették a rádióban. Ezután visszahallgattuk a dalokat, melynek során Bágya András elmondta az észrevételeit, miket csináltunk jól, és miken kell még változtatni. Az egyik ilyen megmérettetésre kijött egy riporter, és Toldy Máriát és engem meginterjúvolt. Szinte jóstehetséggel megállapította, hogy rólunk kettőnkről még nagyon sokat fog hallani a nagyközönség. Akkor még teljesen kezdők voltunk, és jól esett a biztatás, nem beszélve arról, hogy ez a jövendölés aztán később tényleg bejött.”

Már ebben az időszakban megadatott Mátrai Zsuzsának, hogy nyugaton is fellépjen:

„Tizenöt hónapra első férjem, Horváth Sándor zenekarával kimentünk nyugatra játszani különböző vendéglátóhelyekre, ahol angolul énekeltem. Ebben segítségünkre volt Tom Herrtel finn impresszárió. Szolgálati, úgynevezett barna útlevelünk volt, ami akkoriban óriási kincs volt, hiszen ki-be járhattunk Magyarországról és vissza azokban az időkben, amikor egy hétköznapi halandó legfeljebb háromévente tehette ezt meg. Mi így tölthettünk el öt hónapot Finnországban, voltunk fellépni Helsinkiben is, onnan az NSZK-ba, Svájcba, végül Prágába vezetett az utunk, ott láttuk énekelni Karel Gottot. Érdemes volt egy évig maradni, mert akkor az érvényben lévő jogszabályok értelmében vámmentesen hozhattuk haza a gépkocsikat, műszaki felszereléseket. […] Miután hazatértünk, a mostani Hotel Intercontinental helyén álló Dunakert terasz nevű szórakozóhelyen játszottunk. Az emberek teljesen le voltak nyűgözve, amikor megcsodálták a hangfalainkat, azt mondták, ilyen minőségben és hangerővel csak Vico Torrianit látták játszani az Erkel Színházban. Kétségkívül naprakészek voltunk, hiszen még visszhangosító berendezésünk is volt. Ekkor jött el az ideje annak, hogy bekerülhessek az abszolút első vonalba az énekesnők között.”

Nem volt azonban zökkenőmentes a pályafutása, mert 1965-ben, amikor megszületett a talán mindmáig legnagyobb slágere, a Látod, ez a szerelem, nem engedték kiadni sem kis-, sem nagylemezen. Ahogy Mátrai Zsuzsa mondta: „Ennek a dalnak két nagyágyú, Deák Tamás szerezte a zenéjét és S. Nagy István írta a szövegét. A dal az ibolyáról és persze a férfi-nő viszonyról, az udvarlásról szólt. Komjáthy György rádióműsoraiban a hallgatók folyton ezt a számot kérték, mire a műsorvezető-szerkesztő a végén élő adásban fakadt ki, hogy kérjenek már valami mást is, mert elkopik a lemez. Tény, hogy ezzel a számmal abszolút bekerültem a köztudatba, ezért szerettem volna, ha megjelenik nagylemezen a többi dalommal együtt.  Abban az évben, 1965-ben került a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV) élére Bors Jenő, aki azt mondta, hogy ebből semmi esetre sem lehet lemez, mert frivol a szövege, mivel az áll benne, hogy ibolyaszedésre hivatkozva a fiú bevitte az erdőbe a lányt, miközben nem is volt sehol virág. Óriási tévedése lett ez a döntés, amit az is bizonyít, hogy a Magyar Televízió orrba-szájba sugározta ezt a számot, kiadták kottán és zenés könyvekben. A tévé szilveszteri műsorában még Major Tamás is parodizálta, ami nagy szó volt. Nekem nagy törést jelentett ez a tiltás a pályámon. A végén még az is felmerült, hogy a csehszlovákiai Supraphon lemezkiadó készíti el velem Prágában a felvételt, és majd ők adják ki nálunk is. Na, ebbe már végképp nem ment bele Bors Jenő, mert hogy nézett volna ki az, hogy egy »baráti« szocialista ország megjelenteti a magyar énekesnő dalát, amit az MHV nem volt hajlandó megtenni. Ekkor sem tört meg azonban az MHV igazgatója, inkább megkínált más kislemez-lehetőségekkel, amikkel persze éltem is, de ezt a számot még kislemezre se vettük fel soha, amíg Bors Jenő volt az igazgató. Akkor volt olyan időszak, amikor szinte hetente jártam az MHV Rottenbiller utcai stúdiójába, mert Bors Jenőnek lelkiismeret-furdalása volt, amiért azt az egy dalt egyáltalán nem adta ki velem. Énekeltem olaszul és magyarul is felváltva, de angolul tilos volt, hiszen az a nagy ellenség, az Egyesült Államok nyelve volt. Szakmányban készítettem tehát a kislemezeket, de persze Bors Jenő kellőképpen el tudta venni a kedvem a nagylemezkészítéstől, amiből így aztán nem lett semmi a Kádár-rendszerben. Erdős Péter könnyűzenei atyaúristenhez azért bementem tárgyalni, de ő is elzárkózott előle, nyilván előtte egyeztettek Bors Jenővel. Arra hivatkozott, hogy nincs igény az ilyenfajta számokra. Ez persze nem volt igaz, sok dalomat ontotta a rádió, és a televízióban is szerepeltem, jó néhány sláger kötődött a nevemhez, ennek ellenére elzárkóztak előlem.”

Mátrai Zsuzsa hangját megszámlálhatatlanul sok rádiófelvétel őrzi, amit a művésznő így kommentált:

„Nem tudom pontosan, mennyi van, de sok, az biztos. Ez annak fényében, hogy soha nem mentem oda egyetlen szerzőhöz sem, hogy írjon nekem számot, még nagyobb teljesítmény. Általában ez éppen fordítva működött, ők jöttek oda hozzám, hogy egyik vagy másik dalukat nekem írták. Lejátszották nekem zongorán a számot, én pedig elénekeltem. Azért van, akit sajnálok, hogy nem kértem meg, hogy írjon nekem dalokat. Ilyen volt Máté Péter, aki őstehetségként nagyon sok szép számot írt, mi pedig ráadásul elég sokat szerepeltünk együtt, de valahogy erre mégsem került sor. Jó néhányszor előfordul, hogy valamelyik rajongóm talál egy felvételt, én meg azt sem tudom, mikor vettük fel, sőt sokszor magára a számra sem emlékszem. Sokszor megtettük azt, hogy felvettünk egy dalt, és utána, ha nem volt elég jó, nem is énekeltem többet, egész egyszerűen nem fért bele a repertoáromba. Így aztán az ilyen esetek inkább a zeneszám dokumentációjaként foghatók fel, semmint az aktív repertoárom részének.”

Az énekesnő a Táncdalfesztiválokon is rendszeresen sikeresen szerepelt, mély nyomot hagyva az emberekben, a dobogóra azonban mégsem sikerült felkerülnie. Ennek okát Mátrai Zsuzsa abban látja, hogy nem kapott túl színvonalas számokat a rendezvény szerkesztőitől, amivel szerinte döntő mértékben tudták befolyásolni a vetélkedő végkimenetelét. Ahogy fogalmazott:

„Egy sokadrangú dallal még egy énekes zseni sem tud nyerni, egy kitűnő dallal pedig egy középszerűnél valamivel jobb énekes is tudhatott érvényesülni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem jó énekesek nyerték meg a Táncdalfesztiválokat, mert mind, aki nyert, megérdemelte, mivel az adott dalból általában kihozták a maximumot és jól énekeltek. Nekem viszont, sokakkal egyetemben, már csak a »maradék« jutott, úgy látszik, nem voltam kellőképpen közel a tűzhöz. A zongorista lejátszott nekem a számok kiosztásakor három dalt, és csak azok közül választhattam, de ezek már nem voltak annyira jók, mint azok, amelyekkel nyerni lehetett. Igazából teljesen mindegy volt, melyiket választottam, mert hasonló színvonalúak voltak. Jutott nekem azért jó dal is, csak éppen hiányzott belőle az a plusz töltet, amivel áttörést lehetett volna elérni.”

Ugyanígy nagy népszerűségre tett szert a Made in Hungary című, a Magyar Rádió által a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Színházban rendezett vetélkedővel, ahol az egyik kedvenc dalát, a Mindenkit érhet szerelem címűt adhatta elő. Erre a megmérettetésre két számot is kapott, és választania kellett közülük. Az egyiket Fényes Szabolcs írta Ne menj a boldogok közé címmel, a másikat a Bergendy-zenekar zongoristája és zeneszerzője, Auth Ede szerezte, ez lett a Mindenkit érhet szerelem. Mindkettőt felénekelte, de csak az egyiket vihette a versenyre. Ekkor a művésznő úgy döntött, hogy nem Fényes Szabolcs szerzeményét választja, amivel megsértette a szerzőt, saját elmondása szerint viszont jól döntött, mert utóbbi számból valóban igazi sláger lett.

Mátrai Zsuzsa húsz évig nagy sikerrel lépett fel revüszínpadokon, többek között a Béke Szálló kupolatermében, annak nyári székhelyén, a balatonfüredi Marina Szálló bárjában, a Maximban és a Kamara Varietében. Ezenkívül sokat és szintén nagy sikerrel szerepelt évtizedekig, egészen a közelmúltig a szórványmagyarságnak adott számtalan műsorban, Kanadától az Egyesült Államokon keresztül egész Nyugat-Európáig, ahová mindig előszeretettel hívták. 1992-ben végre megjelenhetett a Látod, ez a szerelem című nagylemeze, amely felfogható egyfajta válogatáslemezként. Szerepel rajta a címadó számon kívül többek között az Ördögből angyal lehetnél, a Mindenkit érhet szerelem és a Hol van az az idő is. Ezen a nagylemezen található ezeken kívül a Szerelmes asszony című szám, amit eredetileg Barbra Streisand tett világsikerré, és még Juhász Előd Zenebutik című tévéműsorában is bemutatták, valamint az Őrült nők ketrece című musicalből is egy sláger. A kilencvenes években három önálló estet rendeztek Mátrai Zsuzsa főszereplésével a Pesti Vígadóban, amelyeken Kabos László, Mensáros László és ifjabb Latabár Kálmán voltak a vendégek, a konferálást pedig a rádió részéről Bőzsöny Ferenc, a televízió részéről Tamási Eszter végezte. A művésznő idejét jelenleg részben az tölti ki, hogy sokat jár a világhíres dzsessz-zongoraművész fiához, Horváth Péterhez és unokáihoz az Egyesült Államokba.