Élet- és karrierinterjúk

Kamondy Ágnes 1953-ban született Budapesten, a Péterfy Sándor utcai kórházban. Édesanyja Tápióbicskéről származott, árva gyermekként nehezen jutott továbbtanulási lehetőséghez, mégis elvégezte a bölcsészkart. Édesapja, Kamondy László, Balatonmagyaródon született. Postamester édesapja erkölcsi támogatásával került az ELTE-re, ahol Ágnes édesanyjával megismerkedett. Az 1956 után, politikai események következtében, édesanyját, mintegy másfél évre, Püspökhatvanba helyezték tanítani, ahol Ágnes gyermekkorának meghatározó élményeit szerezte: a népviselet, a természet, a háziállatok és a falu nyelvi közegének varázsa mély hatással volt rá. A palóc tájszólás, amelyben ekkor beszélt, a népzenei élmények, a gyermekdalok, valamint a kis néprádió mind hozzájárultak zenei érzékének fejlődéséhez.

Hatévesen a Magyar Rádió Gyermekkórusába került, ahol Csányi László irányítása mellett komplex képzést kapott. A kórus tagjaként részt vett az 1965-ös amerikai turnén, amelyen közel 40 koncertet adtak Boston és Miami között. A turné előtt Kodály Zoltán is meghallgatta a produkciót, felhívva a figyelmet arra, hogy a koncertkezdő népdalcsokorban nincs archaikus stílusú dal. A kórusélmény, a többszólamúság szeretete, az együtt zenélésből fakadó közösségi érzés és az alapos zenei képzés egész életére hatással volt, a későbbi szóló és csoportos munkáiban is visszaköszönt.

Kamondy Ágnes hangszeres pályafutása a klasszikus gitárral kezdődött. Bár – saját elmondása szerint – zeneileg nem volt kimagaslóan tehetséges, intelligenciája és kreativitása lehetővé tette számára, hogy zenésszé váljon.

1971–72-ben az Orfeo csoport tagja lett, amely a későbbi alternatív művészcsoportok ősének tekinthető. Az Orfeo színházi, bábszínházi és zenei és egyéb művészi szekciókból állt, Ágnes számára a zenekar jelentette a legnagyobb kihívást és örömöt. Itt kreatív módon használta a népzenét, amelyhez saját szólamokat írt, feldolgozásokat készített, amelyek politikai, ellenzéki felhangokat is hordoztak. A csoportból alakult ki a Kolinda és a Vízöntő zenekar, míg a színházi részlegből a Stúdió K.

Az 1980-as években az Európa Kiadó köré szerveződött underground rock színtérhez csatlakozott. Az URH és az Európa Kiadó első koncertjein, majd a próbákon és fellépéseken keresztül szoros kapcsolatba került a hazai alternatív zenei közösséggel. Az Európa Kiadóban nagyjából másfél évig zenélt.

1986-ban megalapította saját zenekarát, az Orkesztra Lunát, első koncertjüket a Kassák Klubban adták. A basszusgitáron Másik János javaslatára kezdett játszani. Gitáros képzettsége révén gyorsan elsajátította a hangszert. A zenekar 1991-ig működött, működésük alatt az underground és alternatív zenei világ meghatározó szereplőivé váltak. Az Orkesztra Luna megszűnése után Kamondy Ágnes szólóprojektekbe és színházi munkákba kezdett. Megalkotta a Dalok Közép-Nirvániából című lemezt, amely a nyolcvanas évek underground világát összegzi, valamint a 2024-ben CD-én megjelent, Pest fölött az ég című projektet, előadást, amely hét év munkáját öleli fel. 2025. október 1-én pedig a Magyar Zene Házában tartott, azonos című, életmű koncerten mutatta be.

Kamondy Ágnes munkásságát a kreativitás, az összetett színházi-zenei látásmód, a többszólamúság és az alternatív kultúrák iránti hűség jellemzi. Bár a szakmai visszajelzések tekintetében nem kapott mindig elismerést, a közönség lelkes fogadtatása és a kortárs művészek támogatása folyamatosan motiválta. A hazai underground és alternatív zenei színtér meghatározó alakjaként Kamondy Ágnes jelentős hatást gyakorolt a nyolcvanas évek spontán létrejött zenei közösségeire, de nem ismétli önmagát, munkássága a mai napig inspiráló és eleven.