Élet- és karrierinterjúk

Hevesi István korosztályának meghatározó élménye volt a könnyűzene. Soroksáron nőtt fel, és az ottani Dózsa Művelődési Házban ismerkedett meg a koncertek világával, nővére kíséretében. Egyik meghatározó koncertélménye viszont az Irinyi János Vegyipari Szakközépiskolához közeli Hámán Kató Művelődési Házban volt, a IX. kerületben, így emlékezett rá vissza: „Egyszer itt játszott a Sakk-Matt nevű zenekar. Az Experience első lemezét már ismertem, rögtön elragadott Jimi Hendrix világa, és elképesztő volt, hogy ezt itthon is játssza valaki. Reveláció volt Radics Béla gitározása, istenként tisztelte mindenki.” Később Veszprémbe nyert felvételt a Vegyipari Egyetemre, ahol koncertszervezőként tevékenykedett:

„Mátyás András volt akkoriban ott a zenekarok szervezője, én a technikáért feleltem. Leginkább a kollégium menzáján voltak a koncertek. Halkan kellett játszani, mert különben minden csengett-bongott. 1973-ban volt nálunk egy Syrius-koncert is, amiről az egyetemi újság is beszámolt. De még az LGT is fellépett itt, még a legelső felállásukkal.”

A Veszprémi Egyetemi Napok szervezője is volt, ami kétévente került megrendezésre: „Elég szabadszájú voltam, mondtam a magamét az ifjúsági szubkultúrákról, amiket akkor még ezzel a kifejezéssel nem is nagyon illettek. Nagyon lelkes voltam, azt hiszem, értékelték az elhivatottságomat.” Természetesen a VEN-en kívül más egyetemi bulik megvalósításában is részt vett, saját bevallása szerint ekkor már nem érdekelte a vegyészet, csak a kulturális élet.

Fotó: Csákvári Zsigmond

Az egyetem elvégzése után úgy tűnt, lehetősége lesz maradni mint az Egyetemi Kulturális Bizottság titkára, de végül a bizottság egyik professzorának unokahúga, aki akkor végzett az ELTE népművelés szakján, kapta meg az állást,. Így Hevesi István Budapesten kezdett el dolgozni a szakmájában, de nem adta fel vágyát, hogy a kulturális közegben helyezkedhessen el. Viszont a válasz mindenhol az volt:

„a cipész maradjon a kaptafánál. […] Hiányolták a népművelő diplomát, pedig – mint később kiderült – nem volt rá szükség. Sokkal később szereztem meg ezt a képesítést.”

Pár évet dolgozott az Aszfaltútépítő, majd a Betonútépítő Vállalatnál telephelyvezetőként, illetve központilabor-vezetőként, mígnem 1982-ben végre sikerült elszegődnie népművelőnek a Vasas Művészegyüttes és Ifjúsági Házba. Moldován Gyula irányította ott a zenei életet. A legmenőbb akciófilmeket itt láthatta először a közönség, például a Szárnyas fejvadászt:

„Nagyon sok szamurájfilmet is vetítettünk, idehaza, de Kurosawa A vihar kapujában című filmjét is. Egy kis művészetet is sikerült becsempészniük az egyébként leginkább szakmunkástanuló közönségnek. A Vasasba Frank Iván újságíró ajánlotta be. Előtte a szakmámban 4200 forint volt a fizetésem, itt pedig 2100 forintot kerestem, de annyira a kultúrával akartam foglalkozni, hogy ez sem számított.”

Az Almássy téri Szabadidőközpontba 1984-ben munkásművelődési előadónak vették fel. 1984. május 7-én nyílt meg az intézmény, ő május végén került oda. Különböző vállalatokkal dolgozott együtt, akik cserébe bizonyos napokon használhatták a termeket a rendezvényeikhez. Az első nagy rendezvény, amit Hevesi István itt csinált, a Szüreti Vígasságok volt. A VII. kerületben persze nem volt nagyterületű szőlőtermesztés, de borászati cégekkel megállapodásokat tudott kötni. Sok pénzt sikerült összegyűjtenie a rendezvényre. Szükség is volt erre a szemléletre, mert a kerületi tanácsok egyre kevesebb pénzt adtak a kulturális életre, egyre inkább az önellátás felé kellett tendálniuk. Ezekben az intézményekben a munkaszerződésben ugyan volt munkaidő kikötve, de valójában ezt csak reggeltől estig, kötetlen munkaidőben lehetett csinálni. Sok feladat tartozott a munkájához: a munkavállalók irányítása, az infrastruktúra szervezése, hirdetések, plakátozás, a szlogenek kitalálását. 

„Mindig érdekelt, hogyan működik ez az egész, mi a motivációja egy művésznek. Hogy tényleg akar-e közölni valamit a világgal, vagy azért van a színpadon, hogy sikeres legyen. Természetesen ehhez személyes beszélgetések kellettek”

– emlékezett vissza.

Egészen kezdő zenekaroknak is lehetőséget biztosítottak az Almássy téren. Hevesi István felléptette a Faxnit Mohai Tamással és a Regiszter együttest Sipos F. Tamással, de A Cég is náluk kezdett, ami a Kimnowak elődje volt.

Hevesi István nevéhez fűződnek a Poptojás-, illetve AORTA-rendezvények is: „A Poptojás és az AORTA voltak a nyolcvanas évek leghíresebb és legsikeresebb lehetőségei az amatőr zenekaroknak. Olyan együttesek, előadók érdekeltek, akiknek volt mondanivalójuk, és ezt nem féltek ki is mondani. Tulajdonképpen a táncházi zenekarok is burkolt ellenzéki társaságok voltak. A rendszerváltás előtt a népies és urbánus vonal szót tudott érteni egymással. Az Almássy tér egyfajta szabadságzárvány volt Budapesten.” A havonta egy vasárnapon, már kora délután kezdődő, klub gyorsan népszerű lett. Programján a koncerteken kívül kihangosított videoprojektoros filmvetítések, és a rockélet prominenseivel szervezett beszélgetések is szerepeltek. Az Almássy Téri Szabadidőközpont a köztudatban a kezdetektől összekapcsolódott a fiatal tehetségek bemutatásával. Innen közvetítette ugyanis a mindenható Magyar Televízió a Ki Mit Tud? eseményeit, országos ismertséget biztosítva ezzel a Háznak. A Poptojást végül tönkretette a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ), Hevesi István ki is szállt a szervezéséből. A Poptojás átalakult Poptojás Menedzser Irodává (POTOM IR), KISZ-branddé vált.

Ezzel párhuzamosan beindult az Almássy Téri Szabadidőközpontban a Pop Top Klub, amely három zenekar (Doppin-G, Citrom, Reggel) állandó helye lett, és a POTOM Klub, amely a Topó Neurock Társulat és a fehérvári Faxni állandó havi rendszerességű nagykoncertjeinek adott otthont. 1985 végére talán kezdtek úgy tekinteni a Házra mint az amatőr rock témakörében való munkálkodás módszertani központjára:

„Talán ez volt az oka, hogy az 1985 januárjában debütáló Polifon rock (pop-dzsessz) újság, mindmáig az első és egyetlen pártatlan szakmai kritikai lap a magyar sajtó történetében, az Almássy téren ütötte fel a főhadiszállását. A lap külön oldalt biztosított az amatőr rovat számára, amit én szerkesztettem, és a magyar amatőr rockvilág legavatottabb ismerői, segítői írtak.”

Nem volt kérdés tehát, hová kerüljön az Országos Amatőr Pop-rock-jazz Találkozó budapesti-Pest megyei területi döntője, amely a keresztségben az AORTA ’86 nevet kapta, (Amatőrök Országos Rock Találkozója). A területi döntőről sikerült professzionális videoanyagot készíteni a Selyemgombolyító Vállalat partneri közreműködésével. A felvételből egy harmincperces összefoglalót adott le a Magyar Televízió.

1986 végére a Poptojás Menedzser Iroda „jogutódja” az Amatőr Rock Stúdió lett. Az ARS egy új képzési formát indított be rockzenészek számára, amelyben zeneelméleti és hangszeres tárgyak (dob, gitár, szintetizátor), komponálási-hangszerelési ismeretek, valamint imázskialakítás, (ön)menedzseléstechnikai alapok szerepeltek. Elsősorban a már megfelelő egyéni felkészültségű zenészekből álló, hangszerkezelési gondokkal nem küszködő zenekarok továbbépítése volt a cél, akik az együtt zenélés örömén túl abból akartak megélni, amit szeretnek csinálni. Az ARS 1990 végéig működött.

Az életútinterjúban szó esett még a Menyhárt Jenő vezette Klub 2000-ről, majd ennek a teljesen „Almássy teres” változatáról, az underground rockzenei világ új generációit is felvonultató Club MM-ről. A Klub 2000 ’87 elején úgy került a Házba, hogy az underground szcénában addigra ismerté vált zenekarok kinőtték a törzshelyüket (Ráday Klub). A Club MM fő vonalaiban folytatta a 2000 útját, kicsit tágabb teret engedve a fiatalabb generációk számára. Hevesi István a név kapcsán a következőt mondta:

„Az MM-et én sokaknak úgy magyaráztam, hogy ez a »Megnemértett Művészek« vagy a »Megértett Művészek«, esetleg a »Modern Menyhárt« rövidítése, de ezt magam sem gondoltam komolyan.” Sok vidéki zenekar is itt kapott nagy közönség előtti fellépési lehetőséget, vagy futott be az MM égisze alatt, mint például a Pál Utcai Fiúk vagy a Kispál és a Borz. Külföldi szereplőik leginkább magyar zenekarok ismeretségi köréből kerültek ide. Járt náluk az Einstürzende Neubauten, Henry Rollins és még sokan: „Ha összenyitottuk a termeket, befért 1600-2000 ember az Almássy térre. Sosem volt annyi szervező vagy biztonsági ember, hogy minden problémát kiküszöbölhessünk. Egy alkalommal Pajor Tamás egy Neurotic-koncert után kimászott a negyediken a korláton túlra, ordítozott és integetett a közönségnek. És nem lehetett rábeszélni, hogy jöjjön le. Ha ő onnan leesik, akkor a helyet is bezárják, nem csak engem.”

Akadtak más éles helyzetek is az Almássy téren: „Egy VHK Rituális Színház alkalmával hatalmas dömperkerekeket hoztak az épületbe, és az egyik elszabadult a lépcsőn. Lezúdult az átriumba, de baleset nem történt. A VHK eleve veszélyes volt. A munkám során sokszor elmentem a határokig, néha tovább is. A rendezőkkel is állandó probléma volt, mert elmondható, hogy túl bunkók voltak annak a »kekec« alter körnek, Egy pillanat alatt kialakult a balhé. Továbbá a környező házak lakói egyre többször hívogatták a rendőrséget a zaj miatt.” Az Almássy térnek az Eötvös Loránd Tudományegyetem KISZ-bizottsága biztosított némi védelmet.
Végül a kisebb helyek, az egyre nyíló rockkocsmák elvitték a közönséget. Az Almássy tér első nagy korszaka a kilencvenes évek elején lezárult, Hevesi István 1993-ig dolgozott itt. 1989-ben megcsinálta az ELTE-n a felsőfokú kulturális menedzser tanfolyamot. 1997-től megint az Almássy térre került mint marketingigazgató, de ekkor már nem a koncertekkel foglalkozott. A kilencvenes évektől már nem nagyon beszélhetünk Magyarországon közművelődésről. Egy idő után egy magánember kezébe került a tulajdonjog, de továbbra is egyre több volt a gond a környező lakókkal. 2005 májusában egyszer bezárt az épület, végül egy rövid haldoklás után 2007 novemberében volt az utolsó koncert, majd végleg becsukta kapuit a legendás „Almássy”.