Pécs

A főtértől jó tízpercnyire déli irányban, a gyalogos vasúti átjárón túl, az Ipar utca 7. szám alatt nyitott 1993. október 15-én a város országos hírűvé vált zenés klubja, mely kategóriájában a leghosszabb ideig, tizenhat évig működött.

Az ötletgazda Magyar Ferenc és Szigethy Béla kibérelte a Pannon Volán egykori raktárépületét, amit saját kezűleg alakítottak át két vállalkozó kedvű társukkal, Radnóti Zsolttal és Tóth Györggyel, illetve Borza Endre építész és csapata segítségével. A szikladarabokból összerakott bejárat a rock-imázst erősítette, de belül is sok tonna kődarabból, márvány burkolóanyagból építették fel a falakat, térelválasztókat. Ehhez jól passzolt a sötét tónusú, súlyos tölgyfa asztalok, padok sora.

A nyitóesten a Sonia és a Sápadtarcúak zenekar lépett fel. A Rák vezetőnégyese tudta, hogyan maradhat hiteles: ha az idejárók közé számítják magukat is, hisz többségüket – személyesen vagy látásból – amúgy is ismerték. A hely népszerűségét a sokszínű zenei kínálattal érték el – a szervezésbe Lovasi András is besegített –, a rock különböző műfajain túl dzsessz-, folk-, world music programok is megvalósultak a Rákban. Aki meg diszkóra, partira vágyott, arra is számíthatott. A klubot elözönlötték a tizenévesektől kezdve a húszas éveit taposó törzsközönségen át a negyvenes örökifjakig sokan; jöttek a rockerek, punkok, alternatívok, középiskolások, egyetemisták, művészlelkek és életművészek, tanárok, orvosok, munkások, széplelkek, stb.

A neves alterzenekarok közül szinte mindenki megfordult itt a local hero státusú Kispál és a Borztól kezdve a Quimby, a Sziámi, a Tudósok, a Batu Kármen, Peter Ogi, a Balaton, az Auróra, a Kimnovak, a Vidámpark, a Pál Utcai Fiúk, és a Tankcsapda is zsúfolásig megtöltötte a hajnalig nyitva tartó 300 férőhelyes klubot. Kedvező időjárás esetén, májustól október végéig, a szintén kőkorszaki jellegű kerthelyiséggel együtt közel ötszázan is befértek azért ide. Igaz, teltháznál kicsit szűknek bizonyult a hely, a kocsmapulthoz az előtte állók és a bárszékeken ücsörgők sorfalán kellett átverekednie magát a megszomjazott látogatónak. A koncerthelyiségben is testmelegben, ember-ember hátán préselődött a népszerűbb programokon. A viszonylag kis méretű, 4–6 fős zenekaroknak ideális színpad előtt a közönség fél méterről bámulhatta kedvenceit, köztük a rendszeresen fellépő ismert helyi zenekarokat: CODA, Fehérlófia, Gömbös Gyula, HétköznaPI CSAlódások, Musique Trouvée, Öregek Otthona, Spleen, Workshop, stb. De játszott itt angol, skót, német, holland, amerikai, olasz és orosz zenekar is (a szentpétervári N.O.M. többször is). Rendeztek rockfesztiválokat, tehetségkutatókat, a környékbeli amatőrök bemutatkozásait (a Marlboro Music Rock-in 1994-es elődöntőjétől a 2009-es EBI Fesztiválig), rapperek találkozóját, a Skót Ősz programjait, stb. Így nem véletlen, hogy 1995-ben elnyerték a Magyar Narancs éves szavazásán „A legjobb vidéki klub” címet, a rákövetkező évben pedig a második helyet csípték meg. Ismertségüket és jó hírüket növelte, hogy nyaranta kitelepültek az óbudai Sziget Fesztiválra.

A kétezres években a közízlés és az igények változásával, illetve a konkurencia erősödésével fokozatosan csökkent az élőzene a diszkó- illetve partiprogramokkal szemben. Ehhez némileg átalakítva a helyet, nevüket Rák Caféra rövidítették, bár ettől sem nőtt a látogatottság. Azért még ebben az időben is figyeltek a koncertkínálatra: többek között jött a Heaven Street Seven, az Anima Sound System, a Korai Öröm, a Moog és a Ludditák is.

Bár eredetileg 2010. december 31-ig szólt a bérleti szerződés, a terület új tulajdonosa ellehetetlenítette a klub működését: 2009 végén kikapcsolták a közműszolgáltatásokat, így már nem lehetett üzemeltetni a helyet. 2010 elején bezárt a Rák, és 2011 tavaszán eltűnt az épület is. Azóta a terület kopáran áll.

Fotók