Hanák Gábor: Cseh Tamás Archívum – egy interdiszciplináris gyűjtemény
A Cseh Tamás Archívum előzményei sok évvel ezelőttre nyúlnak vissza, akkor indult el a munka, amikor a Századunk című történelmi dokumentumfilm-sorozatot készítettük és Cseh Tamás a kilencvenes évek végétől a műsor moderátora volt, egészen 2006-ig. Archívumunk első nagyobb digitalizálási programja 2003-ban zajlott, amikor Tamás szembesült azzal, hogy a polcain évtizedek óta gyűjtött szalagokat nem tudja lejátszani. Elkészült ekkor tíz DVD, ez jelentette számunkra, a Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tárában – szimbolikusan – az Archívum kezdetét.
Azután, hogy 2009 decemberében Tamás posztumusz Magyar Örökség Díjat kapott, a családdal és a jogutódokkal egyetértésben úgy döntöttünk, hogy minden audiovizuális dokumentumot, iratot állományvédelmi szempontú digitalizálásnak „vetünk alá” és csak a digitális tartalmat tekintjük a Cseh Tamás Archívum Alapítvány, illetve a Cseh Tamás Archívum birtokában lévőnek. Arról is határoztunk, hogy az alapítvány kuratóriumával együttműködésben az Archívum a szerzői jogi kérdésekkel kapcsolatos adminisztratív feladatok ellátását is segíteni fogja. A kuratórium tagjai, akik a tanácsadó testületet is jelentik: Bereményi Géza, Csák János, Császár Bíró Éva (elnök), Hanák Gábor (ügyvezető), Kukorelli István, az alapító pedig Méry Gábor. A Budai Vár Úri utca 54-56. szám alatti épületében, az 1902-ben épült Mailáth-palota udvari lépcsőházából nyíló – addig üresen romló, a Magyar Nemzeti Levéltár kezelésében lévő – részében, a Cseh Tamás Archívum megfelelő otthonra lelt. A kormány 2013-ban rendelkezésre bocsátotta a szükséges költségeket és a felújítás – a műemléki szempontok messzemenő figyelembevételével – meg is történt.
A Cseh Tamás Archívum gyűjtőköre a dalnok hagyatéka és kora. A feladat, hogy Cseh Tamás munkásságát, mintaadó személyiségét a lehető legteljesebben dokumentáljuk, kontextusba helyezzük. Az összehasonlító kutatások elősegítése érdekében az Archívum digitális másolatokat gyűjt az ehhez szükséges eredeti művekről és iratokról. A komplex munka révén a kor új látószögű megismerése, megismertetése válik lehetségessé. A mintaadó anyagot az Archívum a nyilvánosság számára jogszerű formában, a legszélesebb körben rendszeresen mutatja be a Kárpát-medencében mindenütt, ahová Cseh Tamás személyesen, vagy dalai révén eljutott. Teljes életdokumentációt, életútinterjúkat készítünk Tamás kortársaival, különös tekintettel azokra a személyekre, akik nemcsak szemtanúi, elszenvedői voltak a levert ’56-os forradalom utáni konszolidáció mindennapjainak, de magatartásukkal, művészetükkel kontesztáltak a fennálló hatalommal szemben, ám a nemzet fennmaradását szem előtt tartva elfogadták a túlélés kompromisszumait. A kortársakkal készülő teljes életútinterjúk értékes, hiteles források lehetnek annak bemutatásához, hogy milyen is volt a kommunizmus idejének kiszolgáltatottságában élni, alkotni. Gyors feltáró munkára van szükség, hiszen utolsó ideje van a dokumentumok összegyűjtésének és az emlékezések rögzítésének. A mesterek, pályatársak, Cseh Tamás láthatatlan közkatonái és tisztjei fogynak; az iratok, a képek, az audiovizuális felvételek elkallódnak.
A pontosan, invencióval öndokumentált életút egyedülálló lehetőséget kínál a köziratokkal való egybevetésre. Már a Tordason, az egykori mintafaluban a Hangyaszövetkezet mintalakásában – melynek az édesapa volt a vezetője, hogy aztán a családot a negyvenes évek végén a faluszélre telepítsék ki – töltött gyermekkor is jónéhány forrással dokumentált és számos izgalmas aspektust kínál. 1956-tól aztán, azt követően, hogy Budára költöztek, az édesanya minden iratot, naplót, cikket gondosan megőrzött, ahogy később a fiú is. Az „indián”-naplóktól, az angolul, franciául szerzett dalok, önvallomások egykori magnószalagjain át az Állambiztonsági Levéltárban őrzött jelentésekig, hiszen 1968-tól szinte mindvégig jelentettek Cseh Tamásról és családjáról. Ezek segítségével rekonstruálható a vasfüggöny mögötti nemzedék életének fojtott levegője.
1970-ben már egy rendszerető képzőművésztanár és egy olasz–magyar szakot végzett fiatal író találkozott egymással. Utóbbi, Bereményi Géza éppen szinkrondramaturg a filmgyárban, zsebében első kötete, A svéd király. A rajztanár, Cseh Tamás sem kezdő már, dalaival szerepelt játékfilmekben és ekkoriban lett Jancsó Miklós filmjeinek emblematikus dalnokává. Barátja a képzőművész-filmes Erdély Miklós, aki szellemi vendégeivel egyetemben a fennállót soha el nem fogadta; példaképe a festő-zenész Baksa-Soós János, a kor kultikus alakja, és még sokan, akik a szabadság kis köreiben közlekedtek…
A dalok születését, s magát az Iskola utcai albérletet legendák övezik. A legendák forrása az emlékezet. Az emlékezet, amely éppoly törékeny és töredezett, mint a levéltári dokumentumok. Az abbahagyott – Cseh Tamás szavaival – „elsorvadt képzőművészeti véna” fennmaradt emlékeiből, a többszáz grafikából a minap méltó válogatást adott ki a Méry Ratio Kiadó.
Közismert lexikonadat, hogy az első dal, Az ócska cipő 1970-ben, franciás dallamra íródott, Bereményi Géza szövegével. Az első fellépés három év múlva történt, a 25. Színházban, 1977-ben pedig elkészült az első lemez, Másik Jánossal. A pályakezdés időszaka mindösszesen így is tizenkét évet tesz ki, hiszen már 1965-ben, Bacsó Péter Szerelmes biciklisták című kultfilmjének is Tamás írta a főcímzenéjét.
Ezen időszak egyetlen fontos eseményét, színterét vegyük most szemügyre, rajta keresztül vázlatosan bemutatva azt, hogy mit értünk – a kicsit talán nagyképűnek hangzó – interdiszciplinaritáson.
Az Andrássy – akkor Népköztársaság – út és a Bajza utca sarkán állt az újságírók székháza, melynek kék padlószőnyeggel borított padlásterében működött a Gyurkó László és Berek Kati vezette 25. Színház. Itt történt az első nyilvános bemutatkozás, az első fellépés, melyet Géza és Tamás az előző nyáron első közös nyugati útjukon, még Párizsban határoztak el, amikor végülis a disszidálás helyett a maradás mellett döntöttek. Addig Bereményi Géza és Cseh Tamás szigorúan tartották magukat ahhoz, hogy a táncdalfesztiválok meghatározta könnyűzenei nyilvánosság közegébe ezek a dalok nem engedhetők.
1973. március elsején este egy önmeghatározó gesztussal kezdődött a bemutató. Mielőtt az Ad Libitum együttes – tagjai Márta István, Novák János és Kecskeméti Gábor – elkezdte a bevezető akkordokat, eredeti előadásban, hanglemezről hangzott el Szenes Iván szövege, Kerekes János zenéje, az Állami áruház című Gertler Viktor 1953-as film slágere.
Egy boldog nyár Budapesten,
Száz boldog óra veled,
Sok új nagyszerű érzés
Kapcsolja hozzád az életemet.
Nézd, értünk szép ez a város
És nékünk csillog a fény.
Igaz boldogság, ami vár itt rád,
Szeresd hát úgy, ahogyan én.
És csak ekkor jött a színpadra Cseh Tamás és énekelte A dal halála című, ars poeticával felérő, programadó Bereményi Gézával együtt írt dalt, melynek rövidített szövegét idézzük:
Ameddig élt szegény, csak dalnak hívtam... Az érzelmeinkhez szólt, ez jellemezte őt.
... Csak nyugodtan, kedves, sugdostuk, halott vagy. Ma már a felhők játéka is bonyolultabb.
... Egyszerű, tiszta volt, nekem és neki szólt. Suhanó röpte volt, kérdezték, válaszolt.
Meghalt a dal.
Amikor 1973 őszén Kecskeméti Gábor felvette az estet (megjelent 2009-ben, A DAL nélkül… címen), már eltűnt a prológus. Betiltották. Ezt, a könnyűzene világában addig szokatlan hangvételű perfomanszot még a 25. Színház szabadabb szelleme sem védhette meg…
Mindeközben Gazdag Gyula készítette már az 1974-ben bemutatott Bástyasétány '74 című szatíráját, amelyben vörösbe világított kórus énekli az Egy boldog nyár Budapesten....-t A filmet csendben eltüntetik tíz évre.
Annak a nevezetes kaposvári előadásnak, amelyet 1976-ban Ascher Tamás rendezett az Állami áruház című filmoperettből, viszont már meglehetősen nagy visszhangja volt. Különösen azt követően, hogy a budapesti Vígszínházban a vendégjáték zajos sikert aratott. Többet nem játszhatták. A maguk koordináta-rendszerében talán nem is voltak olyan tökfejűek a cenzorok.
A politika- és művelődéstörténeti közlekedőedények feltárása, egyszerűbben szólva a történések kontextusba helyezése véleményünk szerint az egyetlen célravezető módszer, hogy Archívumbeli munkánk során megbízható forrásbázist hagyhassunk az utókorra.
A folyamatos gyűjtés és feldolgozás eredményeként egy különös nézőpontú, az élettörténetek metszéspontjában létrejövő teljes életrajz, interdiszciplináris kronológia elkészítését tekintjük a fő feladatunknak. Az Archívum távolról is elérhető audiovizuális könyvtár, mely a XX. század, témánkhoz kapcsolódó eseményeinek rekonstrukciós műhelye lehet, a Cseh Tamásra jellemző szerény, de határozott jogi keretek között.
A továbbfejlesztendő, szabad forráskódú Drupal alapú tartalomkezelő rendszeren (CMS) futó adatbázison tároljuk a digitalizált és digitalizálandó hagyományos és audiovizuális dokumentumokat és az azok közötti kontextusokat. A Drupal a MySQL többfelhasználós, többszálú, SQL alapú relációs adatbázis-kezelő szervert használja az adatok tárolására.
Az adatbázisban a következő elemeket rendszerezzük: dalok (az összes publikált és publikálatlan dal, dalkezdemény, minden verzió külön-külön); diszkográfia (az összes megjelent hang- és mozgóképes kiadvány); fényképek (a családtól, szerzőtársaktól és a felajánlóktól származó publikus vagy szenzitív fotók); kéziratok (eredeti és másolt saját kezűleg készült kéziratok); grafikák (az eredeti képzőművészeti művek és azok adatai); plakátok (médiamegjelenések, előadások plakátjai); kották (publikált és publikálatlan művek kottái); előadások (színházi-, és koncertfellépések adatai); szerződések (előadások, filmek, műsorok, kiadványok munkaszerződései); interjúk (teljes életdokumentációk, életútinterjúk, emlékezések); segédletek (fontos szövegek, kézikönyvtár); fotógaléria (a jelen eseményeinek fényképei); médiamegjelenések (a különböző típusú médiumokban való megjelenések rendszerezése).[1]
A Cseh Tamás Archívum célja, hogy együttműködve a korszak kutatásának más meghatározó gyűjteményeivel, mint a Magyar Nemzeti Levéltár (melynek kebelében a legutóbbi időkig működött); az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára és más levéltárak, az Országos Széchényi Könyvtár; a Veritas Történetkutató Intézet; az ELTE és más egyetemek. Ezekkel az intézetekkel és intézményekkel az adatbázisunkra épített szemináriumok indítását tervezzük, sok esetben pedig külső helyszíneken tartunk előadásokat, mint nemrégiben az ELTE Bibó Szakkollégiumban, ahol Cseh Tamás emlékezetes esteken vett részt.
[1] Az adatbázisba feltöltött dokumentumok digitalizálási paraméterei. Képek: JPEG formátum 300-600-1200 dpi felbontás, 24 bites true color színmélység; hangok: MPEG Audio layer 1/2/3, 44,1 kHz mintavétel, 256kb/s bitsebesség;
videók: H264 MPEG-4 AVC videókódolás, 25fps, 320x240 felbontás, MPEG AAC (mp4a) hangkódolás, 44,1 kHz mintavétel.