Élet- és karrierinterjúk

Hámori Eszter a hazai zenei újságírás közismert és közkedvelt egyénisége, aki pályafutása során a koncertszervezői, majd menedzseri szerepkörben is ismertté vált.

A zene egész életében fontos szerepet játszott, már kicsi kora óta. Tizenévesként a Queen együttes robbantotta be életébe a rockzenét, az angol nyelvet is miattuk kezdte tanulni:

„Nekem ott állt a feje tetejére a világ. Attól kezdve éjt nappallá téve csak Queent hallgattam. Otthon állandóan ez bömbölt, az angol nyelv szeretete a Queen miatt jött, mert azt mondtam: nekem ezeket a szövegeket értenem kell!”

Nyelvtudásának elmélyítésében nagy szerepet játszott, hogy gimnazistaként egy nyarat Angliában töltött: „Hatalmas ugrást jelentett a nyelvtanulásban, amikor harmadik végén két hónapot tölthettem Angliában a rokonaimnál. Ott egy pékségben dolgoztam, ami rengeteget dobott a nyelvtudásomon. Elkezdtem beszélni! Addig is volt valami passzív tudásom, de meg nem mertem volna szólalni. Az mindig nagyon motivált, hogy megértsem a dalszövegeket.”

A rendszerváltás időszakában járta a klubokat, koncerteket és barátságot kötött a zenészekkel, közben egy zenei magazin munkájába is bekapcsolódott:„Úgy rántódtam igazán bele, még a főiskola előtt, hogy a Hello magazinba külföldi híreket írtam. 1993-ban jelentkeztem a Kodolányi János Főiskolára, ami meghatározó lépésnek bizonyult. Teljesen a magaménak éreztem. Diploma után sok volt a szabadidőm, nem tudtam, mit kezdjek magammal, és anyukám egyik kolléganője szólt, hogy a Nap TV egy »Riporter kerestetik«-szerű tehetségkutatót indít. A feladatokra már nem is emlékszem, csak arra, hogy odajött hozzám Havas Henrik és megkérdezte: »Maga tényleg újságíró akar lenni?« Mire én, hogy igen. Erre ő: »Na jó. Itt a számom, majd hívjon fel!« Volt egy sajtóügynöksége, a HT Press, elhívott oda dolgozni gyakornoknak.” Később a Pesti Riport, majd az Esti Hírlap munkatársa lett, majd őt kezdték keresni a zenekarok, zenészek, kiadók és koncertszervezők: „Szép lassan én is a brancs tagja lettem. Először úgy voltam a fejükben, mint újságíró, az »ellenség«, de ez aztán eltűnt. Tudták, hogy előttem bármit mondhatnak, bárhogy viselkedhetnek, elő sem fordulhat, hogy másnap megírom. Erre szokta mondani Horváth Charlie: »Hámori, te már zenész vagy!« A Mai Nap, majd a Blikk munkatársaként egyre többször hívták koncertszervezők PR feladatok ellátására: „2005-ben, amikor az Omega sportcsarnokturnéra ment az országban, Molnár Csaba felkért, hogy legyek én a turné sajtósa Gréczi Zsolt mellett. Ez lett az első PR-melóm, amikor egy zenekar sajtóját intéztem. Úgy érzem, jól sikerült. Erre fel megkeresett Rosta Mari, hogy csináljam meg az Illés PR-ját 2006-ban, ezzel párhuzamosan Guba Gáborék hívtak a Danubius Music céghez PR-munkatársnak. Elmondták, hogy ők külföldi zenekarokat hoznak be, hozták a Matt Biancót, Al Di Meolát, a Spyro Gyra-t, Rhoda Scottot és utána még megszámlálhatatlanul sok zenekart. Így kerültek képbe a külföldi sztárok. A PR-munkán kívül totál belefolytam a szervezésbe is. Imádtam csinálni, benne volt a zene iránti rajongásom, azt éreztem, hogy élek ebben a közegben. A munka oldaláról megtapasztaltam azt a profizmust is, amit a Toto-turnén láttam. A gyakorlatban tanultam meg egy csomó mindent, hogy kell ezt jól csinálni. Találkoztam profi turnémenedzserekkel, fontos embereket ismertem meg. Plusz a világsztárokat, akik mind kedvesek, udvariasak, alázatosak. Ehhez még bekapcsolódott Bogdan Gomilko és a Livesound, akinek szintén elkezdtem sajtósként dolgozni, és azért volt ez pluszban is fantasztikus, mert kizárólag olyan zenekarokkal dolgozott, akikért én odavoltam. Így jött a barátságom Jon Lorddal. Őt is Bogdannak köszönhetem, ahogy a Uriah Heepet, hogy Mick Box és én imádjuk egymást, ezek a kapcsolatok óriási jelentőségűek az életemben. Marco Mendoza úgy gondolja, biztos, hogy mi már az előző életünkben is ismertük egymást.”

Az utóbbi években fiatal zenekarok menedzselésével is foglalkozik:

„Volt egy zenekarom, az Amberjack, zseniális zenészek alkották. Aztán egy kivételével feladták és abbahagyták. Most van a Sexnuggets nevű zenekarom és én azért nem adom fel, mert nem engedném el a Sexnuggets-es fiúk kezét, és bármilyen is, de nehezen képzelem el az életem anélkül, hogy ez az egész a mindennapjaim része legyen. Ráadásul mintha a sors is azt akarná, hogy ne adjam fel: mostanában sorra találnak meg külföldi zenekarok, hogy szervezzek nekik koncerteket. Emellett az Integrál Akadémiára járok, integrál tanácsadóként végzünk itt, de maga az utazás, amíg eljutunk odáig, az fantasztikus! Elképesztően jó a közeg, a csoporttársak, az előadók. Rengeteg pszichológiát tanulunk, most, harmadéven pszichopatológiát. Nehéz tananyag, lelkileg is. A végén szakdolgozatot írunk, én már választottam is témát, ami arról szól, hogyan viseljük el a sikert integrál szemléletben. Ehhez zenészekkel szeretnék interjúkat készíteni, hogy ő hogy dolgozzák fel a sikert és a sikertelenséget. Honnan jönnek, mennyire vágynak a sikerre, amikor megérkezik, hogy dolgozzák fel. Ha nincs, azt is. Hogyan hat ez az életükre, mélyen szeretnék belemenni ebbe.”