Élet- és karrierinterjúk

Fenyvesi Gabi 1949-ben született, zenei érdeklődését édesapjától örökölte. A VII. kerületi Kertész utcai általános iskolába járt, ahol Kadosa Pál tanította zongorázni, otthon pedig egy Petrof pianínón, valamint hegedűn gyakorolt. Zenei képzettségéhez abszolút hallás is társult. Amikor a VIII. kerületi Bezerédj utcai gimnáziumba járt, igyekezett minél több időt tölteni a közeli Erkel Színházban. Elvégezte a Zenekonzervatóriumot, valamint diplomát szerzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett tanszakán is. Munkabírását bizonyítja, hogy a Semmelweis Orvostudományi Egyetem általános orvosi szakán is három évig tanult. Emellett járt a Magyar Rádió Balassa P. Tamás vezetette egyéves stúdióképzésére, ahova 1966-ban Majláth Júlia ajánlotta be, akinél magánénekórákat látogatott. A rádióban hangképzést tanultak, csoportosan és szólóban is énekeltek, illetve elsajátítottak a színpadi megjelenés alapjait is. A stúdióképzésen keresztül tett szert olyan kapcsolatokra, amelyek segítségével eljutott a táncdalfesztiválig, de ők ajánlották haknizni már 1966-ban is, amikor még nem volt egyetlen rádiófelvétele sem. A haknik műfajáról így vallott:

„Ez egy kultúrmisszió volt, hiszen Kossuth-díjas művészek is szerepeltek egy-egy ilyen turnén. Rendkívül egyszerű ennek a magyarázata: kellett a kiegészítés, mert az alapfizetésből a színészek sem igen tudtak megélni, mi énekesek pedig arra törekedtünk, hogy a több bevételből levont több társadalombiztosítással majd vállalható nyugdíjunk legyen. Ebben tévedtünk, a közönség ugyanakkor nyert egy sor értékes produkciót, mert kollégáim prózával, verssel, humoros jelenetekkel és persze sok-sok zenével készültek ezekre a műsorokra.”

A fellépésekhez szükséges ORI-vizsgáról Fenyvesi Gabi ezt mondta: „Mikor már látták, hogy mennem kell sok helyre fellépni – az első alkalmakat még ORI-vizsga nélkül oldottam meg –, behívtak az ORI székházába, az V. kerületi Semmelweis utca 1. szám alá, hogy megmutassam, mit tudok. Ráböktek egy dalra – már nem emlékszem, hogy melyikre –, amit el kellett énekelnem. Gyarmati István kísért zongorán, de tudom, hogy másoknál Turán László is közreműködött ilyen alkalmakon. Aztán táviratban értesítettek, hogy sikeres vizsgát tettem. Az első gázsibesorolásom szerint százötven forintot kaphattam, de a legelején mégis csak hetvenet adtak. Amikor 1974-ben itthon befejeztem a pályafutásomat, akkor ötszáz forintra emelkedett a fellépti díjam, ami elsősorban az eltöltött időnek, és persze a színpadon szerzett tapasztalatomnak szólt. A kétoldalas, egyetlen lapból álló ORI működési engedélyem fejlécén »előadóművész« kategória szerepelt, amivel hivatalosan mehettem énekelni, de színészkedni és zenélni is, sőt ezeket még taníthattam is.”

Fenyvesi Gabinak mások mellett Szikora Jenő, Halmy Gábor és Liliom Károly szervezett haknikat. 1974-ig dolgozott a Kamara Varietében, ahol délután és este is volt műsor, de fellépett bohócként is, Vay Ilussal a Fővárosi Nagycirkuszban, ahol pedig délelőtti, déli és délutáni etapok voltak. Ugyanígy a hetvenes évek elején rendszeresen szerepelt a rádiókabaréban, amit Marton Frigyes rendezett, és Szilágyi György neve fémjelzett. Minden hónapban egyszer lépett fel parodistaként, amit ma úgy mondanánk, hogy stand-upos volt.    Fenyvesi Gabi a táncdalfesztiválokról is kifejtette véleményét:

„Mi énekesek – főleg a kezdők – nemigen választhattunk, hogy milyen dalokat szeretnénk elénekelni. Kaptunk egy számot, és ha tetszett, ha nem, azzal indultunk a versenyen. A legmenőbbek persze kijárhattak maguknak egy-egy slágert, és a szerkesztők elismerve a korábbi érdemeiket, hallgattak a javaslataikra. De a többségnek nem volt szava, és ha belegondolunk, hogy én még tizennyolc éves sem voltam az első táncdalfesztiválos szereplésem idején, valahol ez érthető is. Ráadásul, mivel olyan »kis cuki« kislánynak könyveltek el, még azt is mondhatták, hogy mennyire eltalálták, hogy az Ádám, hol vagy?-ot osztották nekem. Persze óriási siker lett, de én magam nem tartottam minőségi szerzeménynek ezt a gyerekdalt, mivel egyrészt már nem éreztem magam gyereknek, másrészt ekkor már igen hosszú komolyzenei múltam volt. Ekkor felléptem már ugyanis a Zeneakadémia kistermében, ahol Ránki Dezsővel adtuk elő Bartók Béla zongoraműveit. A helyzetet még pikánsabbá tette, hogy az 1967-es táncdalfesztivál idején még semmilyen tánczenei felvételem nem volt a rádióban, így teljesen ismeretlenként robbantam be a köztudatba. A sikerrel persze ez megváltozott, és sorra vettem fel az átlagos vagy annál kicsit jobb számokat a rádióban. Lovas Róbert írta nekem a Negyvenhat éves az én apukámat Szenes Iván szövegével, aminek külön érdekessége, hogy ez tényleg az én apukámról szólt. Utóbbi írta a Mi ebből a tanulság? című dalomat is, ami ugyancsak kellemes hangzású, de nem lett belőle átütő, nagy siker, viszont legalább felvették. Ugyanígy járt egy Tomsits Rudolf-szerzemény is. Itt a szerzőnek sikerült elérnie az adott verseny szerkesztőinél, hogy én énekeljem a dalt, pedig nem is kértem tőle ezt. Helyes kis szám volt, de nem volt meg benne az a különlegesség, amitől top sláger lehetett volna belőle. Összesen ötvennégy dalt énekeltem fel a rádióban, ebből mégis csak egyetlen egy lett sláger, rögtön az első, az Ádám, hol vagy?. Emiatt is hagytam abba egy idő után a táncdaléneklést.”

Ugyanakkor a táncdalfesztiválokon rendre elénekelt egy-egy dalt, igaz, a dobogóra már nem tudott velük feljutni, 1968-ban a Figyel a mama című számmal a korabeli lakásproblémákra hívta fel a figyelmet. A Mélyen tisztelt szerelemmel, amely a legszebb érzés örökkévalóságát hangsúlyozta, 1969-ben indult a táncdalfesztiválon. 1971-ben szerepelt utoljára a sorozatban, a Rád hagyom a szerencsémet című számmal, ami kifejezetten szakítós, szomorú mondanivalójú dal.

Fenyvesi Gabi az ambícióiról is beszélt életútinterjúban: „A táncdaléneklés mindössze egy mintegy hatéves periódust jelentett a pályámon. Így aztán 1972-ben leszerződtem a győri Kisfaludy Színházhoz, majd a Vidám Színpadhoz, és egyetlen szerep erejéig az Operettszínházhoz. Ez volt a parodista korszakom, ami nagyjából egy évig tartott, majd ezt követte egy hasonló egy éves stand-up-sorozat. Be kellett látnom, hogy érdektelen dalokat kaptam a későbbiekben – még a szerzők személyével sem voltam mindig tisztában –, amiket nem lehetett sikerre vinni, és emiatt külön is hálás vagyok Bánki Laci bácsinak, aki felnyitotta a szememet, hogy változtassak irányt, és forduljak a paródia felé. Én nem akartam harcolni és széllel szemben menni sem, minek, ha volt másik utam? Az pedig, hogy Királyhegyi Pali bácsi és a Kálmán György, amikor a Rádiókabaré színpadáról lejöttem – mert az élőben ment mindig – és ismeretlenül odajöttek hozzám gratulálni a színészi-humorista teljesítményemhez, mindenért kárpótolt. Ha kell egyáltalán ebben az esetben kárpótlásról beszélni. Ez is megerősített abban, hogy tinglitanglikat ne énekeljek tovább.”

Fenyvesi Gabi a Mi lesz veled, Eszterke? című filmben 1968-ban az igazgató lányát alakította, a címszereplő Halász Judit és partnere, Tahi Tóth László társaságában. A Micsoda cirkusz című 1974-es filmben pedig Szécsi Pállal énekeltek, miközben trambulinon ugráltak. Aztán 1991-ben a Volt egyszer egy fesztivál című filmben az egykori eseményeket elevenítették fel, természetesen sok zenével. Voltak rádiójátékai is, amikben főszerepet is vitt, ezek közül a legkedvesebb számára a Hamupipőke volt, amelyben Csákányi László játszotta az apát, a három lány közül ő volt az egyik. A Színész-Újságíró Rangadóval kapcsolatos emlékeit így elevenítette fel: „Élveztem azt is, amikor kitaláltam, hogy a legendás paródiafigurát, Gogyerákot, akit Bárdy György alakított, én egy dupla csavarral kifigurázom a SZÚR-on, 1972-ben. Amikor ezen az alkalmon nyolcvanezer ember együtt visította velem az Aranycsapat összeállítását, az felemelő pillanat volt. A SZÚR-on egyébként 1967-ben is felléptem, akkor persze még csak az Ádám, hol vagy?-gyal. Némi túlzással mondhatom, hogy ebben az időszakban csak abban az újságban nem szerepeltem, amelyikben nem akartam.”

Fenyvesi Gabit természetesen a sztárkultusz is utolérte, sokan kértek tőle autogramot, és levelek tömege érkezett hozzá a lakáscímére vagy a rádióba. Utóbbi helyről általában hetente kapott egy lavórnyi levelet. Ezeket mindet elolvasta, többnyire a kocsiban, miközben utaztak a következő fellépésükre. Édesanyja címezte a válaszborítékokat, ő meg a köszönőleveleket írta alá.

1974-brn férjhez ment szerelméhez, akivel Kanadába költöztek. Itt egy elegáns, háromszintes éttermet vezetett és a Magyar Élet című lap szerkesztő-újságírója volt. A rendszerváltás után költöztek haza Magyarországra, ahol 2009-ben még egyszer színpadra lépett énekesnőként egy nosztalgiakoncert erejéig a telt házas Papp László Budapest Sportarénában. Jelenlegi szenvedélye a bridzs, sokáig a Magyar Bridzsszövetség PR feladatait látta el, melynek keretében Tatán nagy sikerű ifjúsági bridzs világbajnokságot is szervezett. Két lányától öt unokája született.