Egyetemi KISZ (majd Ifjúsági) Ház
A soproni egyetem karai nagy múltú intézmények, amelyekben az oktatás évszázados hagyományokra tekint vissza. Az Erdőmérnöki Kar jogelődje a Selmecbányán III. Károly által 1735-ben alapított Bányatisztképző Iskola, melyet Mária Terézia 1762-ben akadémiai rangra emelt.
A soproni egyetem karai nagy múltú intézmények, amelyekben az oktatás évszázados hagyományokra tekint vissza. Az Erdőmérnöki Kar jogelődje a Selmecbányán III. Károly által 1735-ben alapított Bányatisztképző Iskola, melyet Mária Terézia 1762-ben akadémiai rangra emelt. 1919-ben, miután Selmecbánya Csehszlovákiához került, a főiskola Sopronba települt át. Az Erdőmérnöki Karon belül 1957-ben elindult a faipari mérnökök képzése, majd az önálló Faipari Mérnöki Kar létrehozásával 1962-ben megalakult az Erdészeti és Faipari Egyetem.
Az egyetemi diákegyesület gyökerei elválaszthatatlanul összefonódtak a selmeci diákhagyományokkal, amelyek kétszáz éves múltra tekintenek vissza. 1948 után azonban megtiltották ezek ápolását, majd ugyanebben az évben az egységes ifjúsági szervezet is feloszlatta magát, „önkéntesen”. Az 1950-es évek végén a hagyományokhoz kötődő rendezvények helyszínéül – de a rendszer ifjúságpolitikájának alárendelt intézményként –, rendkívüli hallgatói és egyetemi összefogással épült fel a Béke úton az Egyetemi KISZ-ház. 1962-től ez lett a „szocialista ifjúsági nevelőmunka központi bázisa”.
Erre az időszakra tehető a városi ifjúsági (KISZ) klubmozgalom indulása is. Az intézmény vezetése a kor elvárásainak megfelelően politikai rendvezvényeket, nagygyűléseket, „kulturális fórumokat”, vetélkedőket szervezett, de idővel otthont adott a hagyományőrző diákságnak, és szimbólumává is vált mindazoknak az értékeknek és élményeknek, amelyek a mai napig meghatározzák a soproni egyetemi ifjúsági életet. A hatvanas évtized a beatmozgalom terjedéséről is szólt, egyre-másra alakultak Sopronban is a zenekarok, az amatőr együttesek közül sokan fellépési lehetőséghez jutottak a házban, de a fiatalok tömegesen látogatták a táncdélutánokat is.
A „KISZ-ház” nem csupán a hallgatók számára biztosított művelődési és szórakozási lehetőségeket, hanem – Kardos József igazgató és helyettese, Horváth Elvira lelkes szervezőmunkája eredményeképpen – bekapcsolódott a város kulturális vérkeringésébe is. Legendás koncerthelyszínné vált, itt rendezték a dunántúli amatőr zenekarok fesztiválját, az 1980-as években számos országosan ismert folk-, dzsessz- és rockzenekar, később pedig új hullámos és alternatív banda választotta fellépései helyszínéül. A leghíresebb soproni zenekar, a Moby Dick 1986 és 1989 között otthonának tudhatta az intézményt, itt volt a próbatermük, ahol felkészültek a lemezfelvételeikre és a koncertjeikre, valamint a helyi fellépéseik nagy részét is itt rendezték.
Napjainkban az Egyetemi Ifjúsági Házban pezsgő kulturális élet zajlik a GYIK Rendezvényházat is igazgató Orbán Júlia és munkatársai irányításával.
Köszönet Dr. Tóth Imrének a szócikk elkészítésében nyújtott segítségéért.
Fotók
