Élet- és karrierinterjúk

Dr. Molnár Gyula 1944-ben született Szegeden, olyan családban, ahol a munka, a zene és a közösség értékei egyaránt jelen voltak. Anyai ágon makói hagymatermelő parasztcsaládból származott, apai ágon szegedi cipész nagyapja a szociáldemokrata értékeket képviselte, míg édesapja, aki festékes inasból vált a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettesévé, a család életében a szorgalom és a kitartás példáját jelentette. Molnár Gyula így emlékezik gyermekkori éveire:

„Anyámnak és apámnak annyi, hogy nagyon lelkesen jártak a dalárdába, kóruséneklésre. És szépen, tisztán énekeltek, később, amikor zeneiskolába jártam tíz éves koromtól kezdve, akkor főleg meg tudtam állapítani. Apám harmonikázott, és állítólag még bendzsóval is próbálkozott, de ez olyan amatőr, otthoni dolog volt. Nagyanyám, aki velünk élt, nagyon sok népdalt énekelgetett otthon. A húgom is tanult zenét, így végül egy rossz zongorát vettek apámék, és bár én klarinétozni tanultam, de nagyon érdekelt a hangszer, és egy pár akkordot meg tudtam már fogni a zongorán. Nagyanyám odaült mellém, énekelte a dalokat, és akkor én valahogy próbáltam kísérni. Először autodidakta módon, de később, mikor beteg lettem és a klarinétot abba kellett hagynom egy darabig, a zeneiskolában áttértem zongoraszakra.”

Tízévesen kezdett klarinéton és zongorán tanulni, majd serdülőként autodidakta módon ismerkedett a jazz és a dixieland világával. A zene iránti szenvedélyét tovább erősítette, hogy testvére zenét tanult, így a családi légkörben a muzsika folyamatosan jelen volt.

1964-ben megalapította a Molnár Dixieland Bandet (kezdetben Szeged Dixieland néven). A zenekar gyorsan országos ismertségre tett szert, rádiófelvételek, tévéműsorok és fesztiválok következtek, majd nemzetközi turnékra hívták őket, így a zenekar Csehszlovákiában, Drezdában, Toledóban és Novoszibirszkben is bemutatkozhatott. A turnék során gyakran találkoztak kreatív kihívásokkal: a keleti blokkban profi hangszerekkel dolgozhattak, míg a nyugati turnék során gyakran kellett improvizálni.

A Molnár Dixieland Band mellett Molnár Gyula a Kristály zenekar tagjaként is ismertségre tett szert, amely olyan slágerekkel vált népszerűvé, mint például a Villon ballada. A Kristály zenekar végül feloszlott a tagok alkoholproblémái miatt, ami Molnár Gyulát a dixielendre koncentráló pályára irányította. A korszak másik fontos dixie-zenekara a Benkó Dixieland Band, a két zenekar kapcsolatáról és Benkó Sándorról így vall Molnár Gyula:

„Nem lettünk barátok, de azt hiszem, a közös tisztelet mindig is megvolt. Benkó Sándornak óriási érdemei voltak abban, hogy a zenekara rendkívüli népszerűsítésével a dixieland, és ezáltal a jazz műfaját 1957-es alakulásuktól kezdve haláláig elismertesse és felszínen tartsa.”

Molnár Gyula életművében a zene és a közösség iránti elkötelezettség egyaránt megjelenik. Korai zenei képzése és autodidakta jazz-tanulmányai megalapozták a dixieland iránti elhivatottságát, amelyet a Molnár Dixieland Band nemzetközi sikerei és hazai elismertsége bizonyított.

Pályafutása során a stílus hitelessége, a muzikalitás, az improvizációs készség és a közösségi kapcsolatok ápolása kiemelt szerepet kapott. A dixieland iránti szenvedély, a koncertélmények és a turnék során szerzett tapasztalatok mind hozzájárultak ahhoz, hogy Dr. Molnár Gyula a magyar jazz életének meghatározó alakja legyen.

Molnár Gyula nemcsak zenész, hanem ornitológus, a Szegedi Tudományegyetem nyugalmazott címzetes docense. Természetfotós, természetbúvár, több, a témával foglalkozó egyesület, civil szervezet tagja, vezetője és alapítója. Sokrétű érdeklődéséről, a területek összeegyeztethetőségéről és felesége szerepéről a következőképpen vall:

„Az, hogy én csak zenével foglalkozzam egész életemben, nem lett volna reális gondolat, így a biológia győzött.  Azóta is párhuzamosan művelem a biológiát és a zenélést, nincs fontossági sorrend. Az, hogy be tudjam osztani, abban a feleségemnek is szerepe van, aki helytállt itthon, amíg én turnén voltam.”

Molnár Gyula napjai gyakorlással telnek, fúvósként hetente legalább kétszer gyakorolnia kell: „A tüdőt, a szájat »karban kell tartani«, esetleg valami új fújástechnikát begyakorolni.” Elmondása szerint a zenekar összetartása kihívásos feladat, nehéz összeegyeztetni a tagok időbeosztását, hogy jusson idő a zenekari próbákra. A nehézségekről így nyilatkozott:

„Nehéz megszervezni, hogy mindenkinek jó legyen. Kisebb koncertet össze tudunk dobni próba nélkül, mert a repertoárunk elég nagy, de van, amikor a színpadon születik a zene. Nem túl gyakori eset, mert a közönség megköveteli azt, hogy flottul megszólaljon a zene a színpadon.” Mindennapjait meghatározza a természet szeretete és a madarak megfigyelése: „Itthon nagy fák vannak a kertben, van kitéve öt odú és madáritató, így elég sok madár jár ide. Szeretem hallgatni, nézegetni őket, így telnek napjaim. De nem állok le, a dixie örök!”