Élet- és karrierinterjúk

Csuha Lajos az egyik legmeghatározóbb alakja a magyarországi zenés színház mai napig tartó történetének: „Tizenéves koromban, amikor néztem a Latabárokat a fekete-fehér tévén, nem gondoltam volna, hogy egyszer az Operettszínház színpadán, a Csárdáskirálynőben, én leszek Leopold Mária Lippert-Weilersheim herceg.” A művész Angyalföldön járt általános iskolába, a zeneiskolában gitározni tanult. Később famintakészítőként végzett a Magyar Hajó és Darugyárban. Az Aase-díjjal kitüntetett színész a katonaságnak köszönhetően megalakult Sankó-együttesben kezdte el zenei pályafutását gitárosként: „A Danuvia Művelődési Házban játszottunk, ez egy féléves időszak volt, 1968 májusáig. Nagy sikerünk volt. Meg bejelentett állásunk is volt, ami akkoriban nagy kincsnek számított, mert ha nem volt munkahelyed, könnyen elvihettek mint munkakerülőt”. Azonban a Sankó -együttes nem sokáig működött:

„Nem volt annyi fellépés, amiből megélhettünk volna. [Sankó] Laci visszament az Atlantiszba, én újságot hordtam ki. A zenekar feloszlása nagyon megviselt. [Radics] Béla nem adta fel. Egy kiváló hangszeres zenész, Miklóska Lajos lett a basszusgitáros, Harmath Berci az énekes, [Hőnig] Rezső és én maradtunk az előző felállásból. Elmentünk egy ORI-vizsgára, onnantól kezdve szabad volt az út. Játszottunk Csepelen, az Ifjúsági Parkban, a Danuviában, ahol volt közös koncertünk az Omegával is. Jártuk az országot. A Sakk-Matt együttesnek, Bélával az élen óriási sikere volt.” Csuha szerint Radics „nem volt nyíltan rendszerellenes. Nem ő biztatta a híveit, hogy kiabálják az Ifiparkba menet, hogy »Bélát a pártba!«. Lázadás volt maga a zene, amit játszott, az öltözködése, a megjelenése. És persze mindig hallgattuk a Szabad Európa Rádiót.”

A „Csucsu” becenevet is tőle kapta: „A Turpi úrfi című rajzfilmben volt egy Csucsu nevű kandúr. Emlékszem, Zenthe Ferenc volt a hangja.”

Fotó: Kalocsai Richard

A Sakk-Matt-korszakot követően, ami igen rövid volt, Csuha Lajos megalapította zenésztársaival a Korong együttest, amely a Jézus Krisztus Szupersztár 1972-es hazai premierjéről lett híres: „És akkor Miklós Tibi azzal a hírrel állított be egy nap, hogy Gábor Ila énekesnő előadásában hallott egy dalt, Mária Magdolna dalát, a Jézus Krisztus Szupersztárból, és rögtön beleszeretett a dalba. A nyersfordítás elkészült, megírta sorban a dalok magyar szövegét, és csak ültünk, hallgattuk ezt a fülbemászó, dallamos rockzenét, és olyan érzésünk volt, mintha mindig is erre vártunk volna. És közben megismertük Jézus történetét.” A szereposztásban „Miklóska Lajos lett Júdás, Harmath Berci Heródes, Bódy Magdi, aki játszott velünk a Korongban is, Mária Magdolna. Póka Balázs Pilátus, jómagam pedig Jézus. Három gitárral és dobbal adtuk elő, billentyűs nélkül. Eljátszottuk az E épületben. Orszáczky Miklós konferált fel minket, és bizony nagy siker volt.” A darabbal Mikós Tibornak nagy tervei voltak: „Tibi elhívta az Operaház és az Operett Színház rendezőit, Békés Andrást és Vámos Lászlót, hogy hallgassák meg. Az ígéret az volt, hogy előadhatjuk az Operett zsebszínházában. Behívtak minket a rádióba egy riportra, ott derült ki, hogy elmarad a beszélgetés, mert letiltották a zenekart. Miklós Tibor a pártközpontig ment el, ahol kedvesen közölték vele, hogy »na, ezt nem«.” A Korong zenekart nem sokkal az első előadást követően betiltottak, még néhány helyen azonban előadták a művet, például Csopakon, Rényi Tamás villájában. „Azt hittük, hogy a Szupersztárral bejárjuk az országot, és nagyot kaszálunk. Helyette padlóra kerültünk, és ha Kazán István nem vesz minket oda, az akkor nemrég alakult Bartók Ifjúsági Színházba, akkor nem is tudom, mi lett volna velünk.”

A hetvenes évek második felében Csuha Lajos már a színházban találta meg a helyét. Először a Bartók Színházban játszott gitárosként a Korong együttes tagjaként, több mű zenéjét is ők szerezték:

„[T]öbbek között Mesterházi Lajos A férfikor című művéből készült színdarabot zenésítettük meg, Kárpáthy Gyula eseményjátékát, A perbe fogott diákot és a Janikovszky Éva szövegét alapul vevő Trallala és Lallalát 1973-ban. Sajnos ez sem volt hosszú életű.”

Az Operettszínházban átkerülvén pedig Gyulai Gál Ferenc Rongybaba című művét adták elő először, de játszottak a Veronai fiúkban, az új Illés-együttes Egy fiú és a tündér című alkotásában és Az ellopott futárban. Ez voltaképp a Rock Színház előtörténete volt: „Miklós Tibor első felesége, Várhegyi Terike, aki ekkor az Operettben játszott, lett az előadás főszereplője, és mi írtuk a zenéjét. Inkább dalszerzők voltunk, Körmendi Vilinek eljátszottuk majd lekottáztuk a dalokat, de a hangszerelést már ő készítette. Zoltán Pál volt a dramaturg, aki jó barátja lett a zenekarnak, és Tibi sokat tanult tőle a zenés színházról.” A darabot, amelyet Csuha Lajos is jegyez, 1977-ben mutatták be. A korabeli sajtó „pop-krimiként” utalt rá, Sík Ferenc rendezte: „A bemutatón Honthy Hanna is ott volt, de a szünetben távozott. Bár utólag, küldött nekem egy Honthy-díjat ‒ mondhatnám viccesen”.

A Korong együttes hamarosan feloszlott, a művész irodalmi előadásokban szerepelt és hamarosan akkor alakuló Rock Színházba került:

„A hetvenes évek végén keresett meg Miklós Tibor, hogy megalakul az Európa együttes, Cserháti Zsuzsa kísérő zenekara. Egy lemez is megjelent, rajta a Boldogság, gyere haza! című híres dallal a Dancsák Gyula–Miklós Tibor szerzőpárostól. Máté Péterrel és Cserháti Zsuzsával egy hosszú turnéra mentünk. Hatalmas élmény volt a két kiváló énekessel fellépni. Aztán jött az Evita. Tíz előadásra megszerezték a jogokat.”

Megannyi darabban szerepelt, így A bábjátékosban, A krónikásban, a Farkasokban és a Hamlet, a deviánsban: „Farkasok és Üvöltés. Az egyik táncjáték volt, amivel a társulat Finnországban díjat is nyert. Egy atombomba-támadás utáni elvadult világról szólt, Várkonyi Mátyás remek, elektronikus hangszerekre komponált zenét írt. A Hamletet Katona Imre rendezte, aki az Evitának és A bábjátékosnak is a rendezője volt. Katona Imréhez ‒ aki az Egyetemi Színpadnak volt a vezetője (Gropius Társulat) és nagyra becsülöm a munkásságát, sokat köszönhetek neki ‒ tartozik még egy szomorú történetem. Megbízott a Hamlet után, hogy A brémai muzsikosokhoz írjak zenét, a meglévő dalszövegekre. Elmentem bemutatni a dalokat, mindenkinek tetszett, de a társulat tagjai nem tudtak megegyezni ki melyik állatot játssza, így aztán ott a szemem előtt összevesztek, és feloszlott a társulat.”

Csuha Lajos úgy tartja, hogy a társulat utat nyitott valami újnak. Míg a Sakk-Mattal még csak beszippanthatták a „nyugati levegőt”, addig a Rock Színházzal már bejárták Európát. Ha a társulat komoly támogatást kapott volna, megannyi további siker követte volna munkájukat: „Béres Attila, a költő olyan szépen megírta A bábjátékosban: »Majd egy fényes nagy színházban őszintén cseng a szó, és a rivaldában új kabátban áll az igazgató... És a bársonyszékből úgy ünnepel a nép… Ehhez foghatót úgyse látott még«. Aztán 1996-ban Szinetár tanár úr átvette a megszűnt társulat egy részét az Operettszínházba. Tízen a mai napig itt vagyunk.”

A rendszerváltást követően Csuha az István, a királyban az egyik magyar urat játszotta. A darabbal a sevillai világkiállításra is kijutottak. Majd szerepet kapott a Sakk című musicalben is, és sorra jöttek az Operett általi felkérések. A Rock Színházat követően az Operettszínház tagja lett:

„A Rock Színházban ugyanúgy játszottam karakterszerepeket, az Operettszínházban csak folytattam ezt. A Rómeó és Júliában Capulet szerepét vagy Grünne grófot ugyanúgy jelentős szerepnek érzem. Változtam, ahogy múlnak az évek, és ennek megfelelően a szerepek is változtak. Ha hiányérzetem lenne, a szinkron stúdiókban, mindig rám találnak a jó kis szerepek. És ha valaki nem szeret színházba járni, és mégis megismer az utcán, az azért van, mert húsz évvel ezelőtt én voltam Garas professzor az Argo című filmben. És a legnagyobb siker, hogy van egy fiam, egy lányom és két unokám. Ők majd tovább viszik azt a nevet, amit én tízévesen kaptam, és ami talán megváltoztatta az előre megírt sorsomat.”