Élet- és karrierinterjúk

Blaskovics László 1957. december 4-én született Hódmezővásárhelyen. Családjában sokan zenéltek amatőr szinten. Édesapja elektrotechnikus volt, később kántorként dolgozott. Bár polgári foglalkozása szerint trombitatanár, életútját elsősorban a zenekari muzsikálás határozta meg.

A zeneiskolai fúvószenekarból megszületett a Blaskó Dixieland. Az első felállás tagjai: Megyeri József (klarinét), Keresztes László (harsona), Fónay Tibor (nagybőgő) és Blaskovics László (trombita). A névválasztásról Blaskovics így emlékezett vissza:

„Hallottam a rádióban, hogy van ilyen, hogy Benkó Dixieland. Nekem nagyon tetszett, azt gondoltam, ha már van ilyen, hogy Benkó, lehetne olyan is, hogy Blaskó Dixieland. Zenekar még nem volt, de a nevet beleírtam a padomba, hogy Blaskó Dixieland.”

A zenekar kezdetben egyetemi rendezvényeken lépett fel, majd a Műegyetem KISZ Bizottsága által szervezett kulturális delegációk révén Bulgáriába, a Szovjetunióba és Lengyelországba is eljutott.

1981-ben Blaskovics csatlakozott a szegedi Molnár Dixieland Bandhez, ahol Molnár Gyulától nagyon sokat tanultak szakmailag. Egy évvel később, 1982-ben Hódmezővásárhelyen újjászervezte a Blaskó Dixielandet. Az 1980-as években a vendéglátásban is dolgozott:

„Akkoriban a Hódtava étteremben vendéglátoztam másfél évig. Esténként ott basszusgitároztam, trombitáltam egy trióban, abból tartottam el a családomat, nappal pedig készültem a főiskolai felvételire.”

A zenekar rendszeresen fellépett a Metripond-Vasas Művelődési Házban, a Tanács Klubban és a Petőfi Művelődési Központban, valamint a Molnár Dixielanddel a tanácsház alatti klubban. Az Interkoncerten keresztül jutottak külföldi fellépésekhez, gyakran játszottak Csongrádon, Szentesen és Szegeden is. Blaskovics így emlékezett a nemzetközi fesztiválokra:

„Nagyon sok fesztiválon játszottunk, legtöbbet Hollandiában, de Németországban, Svédországban, Franciaországban, Gran Canarián is. […] Az egyik legnagyobb jazzfesztivál a drezdai volt. […] Mi 1986-ban jutottunk ki. Az nagy élmény volt: hatalmas közönség előtt lehetett játszani.”

A Blaskó Dixieland 1989-ben adta ki Stevedore Stomp című bakelit lemezét. Később két CD-t is megjelentettek: 1995-ben a Casablanca címűt, amelyen Pleszkán Frigyes zongorázik, majd 1997-ben a Let’s do it… címűt, amelyen Imre Zsazsa énekelt. A zenekar 2000-ig működött.

A feloszlás után Blaskovics több formációban is zenélt:

„hobbiból megtanultam kürtön játszani. Volt egy olyan zenekarunk, hogy Blaskó Quartet: bőgő, dob, zongora és kürt felállásban, és jazz sztenderdeket játszottunk.”

Később a 2013 és 2025 között működő PopArt együttes tagja volt, majd a szegedi Folk Roses zenekarban basszusgitárosként tevékenykedik, ahol ír és magyar népzene feldolgozásokat játszanak.