Élet- és karrierinterjúk

Betuker Péter 1955-ben született, Szatmárnémetiben, ahol iskoláit is végezte, ezzel párhuzamosan a zene szeretete és zenélés is megérintette: „A 1970-es évek elején, 1960-as évek végén kezdtem el zenélni, tehát körülbelül tizennégy éves koromban.  Azt tudni kell, hogy a zenei élet szempontjából Szatmár földrajzilag jó helyen volt, mert közel volt a magyar határhoz, a Magyar Televíziót úgy-ahogy, de inkább jó minőségben tudtuk fogni. A zenei hatások onnan értek bennünket, tehát a hatvanas években, amikor elkezdődött Magyarországon a táncdalfesztivál-korszak. Én is nagy szeretettel hallgattam a táncdalfesztiválokat, az akkori zenekarokat, amik megjelentek, és még lehetőségünk is volt arra, hogy »bejöjjenek« – ahogy a ma mondják – Magyarországról, bakelitlemezek, és azokat hallgattam előszeretettel.”

Betuker Péter fiával, Betuker Botonddal. A kép forrása: a Betuker család archívuma.

Iskolazenekarunk után bekerült a szintén Szatmárnémetiben működő Ritmik együttesbe:

„Tizennégy-tizenöt éves voltam akkor, mikor elkezdtük, és utána volt Szatmáron egy nagyon jó együttes, a Ritmik, ami legelőször vett részt Szatmárról a Siculus Fesztiválon. Ebben játszott Bencze Sanyi barátom, 4-5 évvel idősebb volt, mint én. Vakarcs Pisti barátommal, aki dobos volt, így kerültünk kapcsolatba a rockzenével, a Ritmiken keresztül, mert minden koncertjükre elmentem, hallgattam őket. Még nem tudtam, hogy valamikor én is ott fogok játszani, mert a következő lépés az lett, hogy idővel bekerültem az iskolazenekar után a Ritmik együttesbe.”

1972 tavaszán alakult meg Szatmárnémetiben a Mikron együttes, azzal a kimondott céllal, hogy részt vegyen az udvarhelyi Siculus fesztiválon. Az 1970-ben induló, négy kiadást megérő fesztivál azóta is a romániai magyar könnyűzene és rockzene egyik nem hivatalos „keltetője” volt azáltal, hogy az itt fellépő együttesek kizárólag saját szerzeményeket mutathattak be. A szakmai zsűri értékelése mellett ugródeszkát jelentettek a fellépő zenészek számára az itt készült felvételek, valamint annak a kapcsolatrendszernek a kiépítése, melynek köszönhetően a rádióba és a román televízió magyar adásába is bekerülhettek. Tulajdonképpen Betuker is a Siculus fesztivál hatására kezdett együttesével saját számokat írni. Az Albatros nevű zenekarral való egyesülést követően alakult meg a legendás Mikron együttes. Erre az időszakra így emlékezett vissza:

„Ha minden igaz, 1971-ben szeptemberében én már elmentem a Siculus fesztiválra. Meghívott Sanyi, aki még akkor a Ritmik együttessel muzsikált, én elmentem mint road, hangszercipelő. Én akkor csak hallgattam, füleltem, végignéztem minden fellépést, próbát, ami délelőtt volt, és ott voltam mindenen, és szívtam magamba ezeket a dolgokat, nagyon megszerettem. Az egy borzalmasan jó érzés volt, hogy elmegy az ember, és ott magyar zenét hall, magyar támogatóval, megismerkedik együttesekkel.  És akkor eljött a 1972-es év, és azt mondtuk, na, akkor készüljünk a fesztiválra, és próbáljunk elmenni. Újraszerveztük az egész zenekart.”

Ily módon, a Mikron együttes, saját szerzeményekkel való benevezést követően kiérdemelte a fesztivál nagydíját, ami hatalmas lendületet adott a fiatal zenekarnak: „Egy hétig tartott majdnem az egész fesztivál, és úgy nézett ki, hogy a nagy előadások, tehát maga a verseny is fent volt a kultúrházban. Minden este négy-öt zenekar lépett fel. Bent volt a verseny, és utána pedig minden este következett a buli lent a klubban. Ott azok a zenekarok léptek fel, akik akkor este is elvállalták, hogy tudnak játszani. Ekkor már egész más, komoly hangulat volt, mindenki kiengedte a gőzt, lehetett bulizni hajnalig. Nagy sikerünk volt, mert itt látszott, hogy a nyugati határ felé játszó zenekarok más számokat tudnak, másképpen játszanak. Mert akkor lementünk a klubba, és csaptunk egy nagyon nagy bulit, és az volt a lényege, hogy már nem csak saját számokat játszottunk, mert azért volt nekünk saját számunk, de nem annyi, hogy egy egész estét betöltsünk velük. Akkor az LGT-től kezdve mindent játszottunk, amit akkor még nem is ismertek.”

A díjazásnak köszönhetően ismeretséget szerzett a zenekar, amelynek eredményeképpen saját számaik rögzítésére többször is Bukarestbe utaztak, ahol hang- és filmfelvételek, videóklipek készültek a zenekar produkcióiról:

„[F]elvették a számokat a stúdióban. Ez tulajdonképpen a Tip-top nevezetű műsorláncnak a keretén belül zajlódott, ami a rádióban is ment. […] Nekem ez mindig nagy téma volt. Hazamentem az iskolából, és ezt a Kolozsvári Rádió átvette a bukarestiektől: minden délben fél kettőkor volt egy ilyen Tip-top nevezetű slágerlista. És mi általában az első két helyen mindig benne voltunk, és mindig leadták a nótáinkat. Tehát minden délben hazamentem a suliból, fél kettőkor, és nem a Tánczenei koktélt hallgattam a Kossuth Rádióban, hanem a Kolozsvári Rádiót, ott adták le ezeket a számokat.”

A zenekar működése alatt számos koncertet adott, a Siculus fesztivál betiltását követően pedig székelyföldi turnéra indultak: „Akkor Zakariáséktól kaptuk azt a felkérést, hogy csináljunk egy székelyföldi turnét ősszel, mivel már akkor a Siculus megszűnt, és bennünk volt az, hogy valahogy visszahozzuk azt a hangulatot a székelyföldieknek, Udvarhelyen is. Ugyanabban az időben, szeptemberben volt mindig a fesztivál, a Siculus, és elmentünk abban az időszakban, amikor megcsináltuk ezt a turnét, ami több, mint egy hétig tartott, csodálatos helyeken voltunk. Akkor még olyan, hogy turnébusz, nem létezett a zenekaroknak, nekünk meg pláne nem. De a Zakariás-testvérek édesapja a kultúrotthon felelőse volt Baróton, megkaptuk az ottani buszt, és avval jártuk körbe az egész Székelyföldet, és csodálatos helyeken voltunk.”  

Minden jel arra mutatott, hogy a zenekar sajátos szövegi és zenevilága a korszak, vagyis működési periódusuk (1972 és 1976 között) egyik legreprezentatívabb együttessé avanzsálta a Mikront. Saját szerzeményeik száma egy nagylemez terjedelmét is meghaladná, ennek elkészítésére azonban már nem volt lehetőség. Így válogatás kiadványokon megjelent dalaikat az együttes már nem érte meg (mint a Zenés Karaván első, 1977-es válogatás lemeze vagy Romániai Magyar Könnyűzene című 1978-as válogatás-kazetta). Továbbá a Román Televízió Magyar Adásának archívumából, esetleg egyes rádióarchívumokból digitálisan felújított YouTube-felvételek még fellelhetőek a szatmári együttes munkásságáról. A Mikron utoljára színpadon (és tévéfelvételen is) az 1976-os csíkszeredai zenés karaván alkalmával muzsikált. A hideg és a különleges helyszín ellenére mégis kellemes élménye maradt az együttesnek a karácsony előtti felvételeken, ugyanis a nagyváradi Metropol együttessel „rockpárbajt” rendeztek saját számaikból:

„Ez az a bizonyos Zenés Karaván Csíkszeredában, a Jégpalotában.  […] Hát mi is meghívást kaptunk, nem tudtuk, hogy mi ez. És mondja Zoli [Boros Zoltán rendező, zenei szerkesztő], van egy ilyen elképzelése, hogy a Metropol énekeli az ő számait, mi meg refrénben a miénket, de hát tulajdonképpen ezt is azt akarta jelképezni, hogy valami mégis kimondatlan maradt. És ez már 1976. december 22-én–23-án volt, pont karácsony előtt. Borzalmas idő volt, és hideg, és egész nap próbafelvételen ülni a Jégpalotában, hát, nem volt kellemes, de megoldottuk egy kis melegítővel. És közben rengeteget énekeltünk”.

Ezt követően a Mikron együttes ezen a néven és felállásban többet nem lépett fel. A zenekar felbomlásának okai összetettek: részben a professzionális hangszerhiány, valamint vélhetően a tagok részéről a biztos megélhetés választása az anyagi gyarapodással nem igazán kecsegtető szabadúszó zenélés helyett. Így a tagok szétszéledtek, Betuker Péter 1994-ben Magyarországra települt, de a zenélést nem hagyta végleg ott: „[É]n muzsikálgattam. Szatmáron mindig volt egy, a mai napig is van, véndiáktalálkozó minden évben, amit 1991-től megtartanak az iskolánkban, a Kölcseyben, ahol én végeztem. Ott majdnem minden évben felléptem egyedül, az, hogy egyedül éneklek, az megmaradt, és ott felléptem. Utána jött később Boros Zoli, hogy csináljuk meg ezt a Játsszuk újra című műsort, nagyon örültem a felkérésnek, végre, mert valahogy hiányérzetem támadt ilyen szempontból. Úgy, ahogy te mondtad, ezzel kezdtük ezt az egész beszélgetést, hogy a Mikronról kevés szó esett, és valahogy el voltunk felejtve. Csutakkal [Csutak István] most beszéltünk, hogy oké, legalábbis az Ami kimondatlan maradt című számot valahogy fel kellene újítani.”

A projekt sajnos nem valósulhatott meg, Betuker Péter 2023-ban elhunyt.