Élet- és karrierinterjúk

Benkő Róbert 1949-ben született Budapesten. Édesapja grafikusművész volt. Nem végzett főiskolát, hanem rajzkörökbe járt, amelyeket neves festőművészek vezettek. Ő szabadúszó grafikusként dolgozott, alkalmazott grafikákat készített, ezen kívül diafilmeket, valamint rengeteg moziplakátot. Az Egri csillagok 1950-es években megjelent kiadását is ő illusztrálta. Eleinte fia is a képzőművészettel kacérkodott, azonban végül is a zene felé fordult az érdeklődése.

Benkő Róbert első zenekara eleinte még névvel sem rendelkezett, azonban számtalan helyen fellépett, hiszen „olyan hatalmas igény volt a beatzenére, hogy az volt a fontos, hogy a fiatalok hallhassák élőben ezt a zenét.” 1969 elején került az akkor már öt éve működő – eredetileg Phantoms nevet viselő – Nonstop együttesbe, amelyben számos, a későbbiekben országosan ismert zenész, mint például Somló Tamás, Victor Máté, Závodi János is játszott. A zenekar részt vett az 1969-es Táncdalfesztiválon, amelynek következtében bekerült ORI-műsorokba.

Első, több tízezres közönség előtt adott koncertjükre 1970. szeptember 4-én került sor a Kisstadionban, az Omega egyik vendégzenekaraként. (A másik vendégzenekar a Neoton együttes volt.) Erről így emlékezik:

„Emlékszem, hogy a három nagy bandának – Illés, Omega, Metró – a cucca volt összerakva, ennek ellenére nem volt jó a hangzás. Szokatlan volt számunkra, hogy a hátunk mögött fel volt tornyozva a Marshall-erdő, nem voltunk ehhez hozzászokva. A dob, valamint a basszusgitár ugye alapról ment, az éneknek pedig nem volt akkora lökete, hogy igazán betöltse a stadiont. Egy nagy cuccot összerakni, az egy külön tudomány, nemcsak műszaki, hanem esztétikai értelemben is. Az akkori road gárda még csak akkor tanulta a szakmát.”

1970-ben megjelent első kislemezük (Tudja meg a papád/Van lány még), ennek ellenére az év végén Sabathiel Géza, a zenekar énekese kilépett a zenekarból, helyére először Kalmus József, majd Turai Tamás került.

1971-ben a Lélegző furcsa hajnalon című dallal második helyezést értek el a Táncdalfesztiválon, pedig az együttest több okból kifolyólag is elmarasztalták. Az együttes komplexebb műveket is írt.

A zenekar többször fellépett országosan ismert sztárzenekarok előtt, folyamatosan járták az országot, sikerrel szerepeltek több Táncdalfesztiválon, azonban sajnos nem kaptak lehetőséget nagylemez készítésére. Benkő Róbert 1973-ban kikerült a zenekarból. Ekkor már egyébként is a dzsessz felé fordult a zenei érdeklődése, a dzsessztanszakra járt, bőgőszakra. A váltásról így nyilatkozott:

„Olyan utat akartam járni, ami abszolút személyes. Én azt szeretem, ha valakivel játszom, akkor ő pótolhatatlan a számomra és vica versa. Ki lehet cserélni a zenész társadat – ahogy téged is – másra, de az már nem ugyanaz. Ez a rockban is így van, de ha megérint valami új dolog...  és velem pontosan ez történt, bár már előtte is jártam a dzsessztanszakra. Nos, akkor nagyon belevetettem magam a bőgőzésbe, tíz–tizenkét órákat gyakoroltam.”

Ennek ellenére a Nonstop után még játszott egy rock zenekarban: ez volt az 1972-ben alakult eredetileg Szemek, Szájak, Szívek elnevezésű zenekar, amely elsők közül játszott country-t Magyarországon, s amelyben olyan zenészekkel játszott együtt, mint Komár László, illetve Faragó Judy István. A zenekar 1977-ben lehetőséget kapott lemezkészítésre, ez lett a Postakocsi.

1978-ban elkészült a második lemez (Sprint) anyaga, amely azonban végül nem jelent meg. Benkő Róbert ezt követően végleg a dzsessz felé fordult. Az 1980-as években dolgozott közösen Szabados György zeneszerző, zongoraművésszel. A zeneszerző Juhász Ferenc Szarvassá vált fiak című művéből készült balett zenéjét tartalmazó nagylemezen játszott először, amelyet egyébként Markó Iván rendelt meg a Győri Balett számára, és a Szegedi Szabadtéri Játékokon mutatták be.

Szabados György komponált egy A kormányzó halála című darabot, amelyet tömörebb, szvit formában bemutattak Kölnben is, a Kölni Filharmónián. Erről az élményről így nyilatkozott:

„egy kör alakú, arénaszerű terem. […] Én csellóztam. Mit mondjak, vért izzadtam. A bőgősök egyébként először csellózni, vagy hegedülni szoktak, nálam pedig pont fordítva alakult a dolog. Egyébként szerintem én vagyok a világon az egyetlen csellista, aki két hónap gyakorlás után a Kölni Filharmónián lépett fel.”  

Zenélt közösen a hazai dzsessz olyan fontos alakjaival, mint Grencsó István és Dresch Mihály. Napjainkban elsősorban szabad zenét játszik olyan kollégákkal, mint Grencsó István, Szőke Szabolcs.