Élet- és karrierinterjúk

Bakos István 1941. június 17-én született Budapesten. Festőművész, grafikus és fotográfus. Nevéhez fűződik az első magyar beat-nagylemez borítójának megalkotása és több, mára klasszikussá érett lemezborító elkészítése. A lemeztasakokon kívül számos könyvborító és filmplakát őrzi munkáját.

A Kisképzőben érettségizett, 1961-től pedig a Képzőművészeti Főiskola festészet–alkalmazott grafika szakának hallgatója volt. 1964-ben több hónapot töltött Londonban. Ez az időszak alapvetően meghatározta művészi látásmódjának kiteljesedését.

„Döbbenetes hatással volt rám! Elképesztő, amit ott láttam. Minden nap szorgosan látogattam a galériákat és a múzeumokat. És a zene! (…) Mindez 1964-ben történt! Akkor indult a Beatles. Belecsöppentem a legizgalmasabb időszakba, a pezsgésbe. Állandóan a Sohóba jártam.”

A Főiskolán érdeklődése az alkalmazott grafika irányába terelődött. Könyv-és lemezborítókat, valamint moziplakátokat kezdett tervezni.

„Elkezdtem nézegetni a hirdetőoszlopokon a plakátokat. Főleg a moziplakátokat. Jobban tetszettek, mint a londoniak. Nagyon megfogott. A plakát izgalmas dolog: az a feladata, hogy egy pillanat alatt észrevedd és keltse fel az érdeklődésedet! Ha belesimul a környezetbe, az rossz. Akkor jó, ha hozzáragad a szemed. Olyan, mit egy villám, amit nem lehet nem észrevenni. Fontos, hogy különleges legyen színben, formában és mindig tartalmazzon valamilyen gondolatot. Anélkül unalmas. Így alkottam egész életemben. Elkezdtem grafikákat készíteni, majd bekopogtattam több könyvkiadóhoz. Ezzel egyidőben megkerestem a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatot is, és onnan is kaptam munkákat.”

Bakos István nevéhez fűződik az első magyar beat-nagylemez borítójának megalkotása.

„Én készítettem a legelső magyar beat-nagylemez borítóját is, az International beat című albumét, 1964-ben. Meghallgattam a lemezt, elolvastam a szövegeket, ezek adtak ötleteket, akkorra már tudtam, mi van Londonban. (…) Összehoztam a képre egy olyan beatbandát, amelynek a központja egy gyönyörű nő.” A Hanglemezgyárban „el sem hitték addig, hogy egy lemezborítóból ennyit ki lehet hozni. Azt mondták, ez eszméletlen! A húzóerőt maga a »beat« szó jelentette a vásárlók számára, azt kellett hangsúlyossá tennem. Pillanatok alatt el is adták az összes albumot.”

Demjén Ferenc Fújom a dalt című első szólóalbuma borítójának első változatát is Bakos István készítette, de nem jelenhetett meg.

„Rózsi megkért, hogy készítsek egy borítót neki. Lőttem is egy nagyon jó fotót a nagy hajával és azt is kérte, legyen egy szál rózsa is a képen. Fogott egy szál rózsát én meg rúzzsal felírtam, hogy Rózsi. Ráadásul figyeltünk arra, hogy a rózsa ne vörös színű legyen, ha jól emlékszem, rózsaszínű volt. Ám a Lemezgyárban ezt megfúrták, nem engedték, hogy Rózsi néven jöjjön ki a lemeze. Tehát azt a borítót betiltották. Rohant hozzám, hogy azok a rohadt komcsik nem engedik.”

Lakásuk, amit Bakos István feleségével műteremként is használt, a hazai művészvilág kedvelt bulihelyszíne is volt a hetvenes években.

„Éveken keresztül folyamatosan buliztunk. Amikor meglett a lakásunk, az vált a központi bulihelyszínné. Nagyon sokan megfordultak nálunk."

Az 1970-es években olyan magyar vállalatok prospektusait készítette, amelyek kizárólag a nyugati piacon voltak hozzáférhetők. A világszínvonalú katalógusok létfontosságúak voltak a világpiac meghódításában. Emiatt – kényszerűségből – megtanult fotózni is.

„Magyar termékeket fotóztam, amelyek kizárólag Nyugatra kerültek. Minőségi cipők, ruhák. Eleinte grafikai munkákat készítettem és rajzoltam. A fotózás úgy kezdődött, hogy a felhasználandó képek, amiket kaptam, meg sem közelítették a francia, angol, olasz és amerikai színvonalat. Hiába terveztem grafikailag egy jó prospektust, maguk a képek régiesek, giccsesek, ócskák voltak. Amikor megkaptam a megbízást egy nagy, elegáns prospektus tervezésére és hozzá a fotókat, a fotósoknak adtam francia újságokból kivágott képeket, mutattam neki, hogy ilyeneket kérek. Nem akarták újrafotózni a sorozatot, mivel őket már kifizették és különben is, ők erre képtelenek. Úgyhogy megkértem egy barátomat, aki az Iparművészetin tanított, hogy adjon kölcsön fényképezőgépet, meg fénymérőt, és segítsen megtanulni a gép kezelését. Ezután már én fotóztam. Rengeteget tanultam és gyakoroltam. Egyre jobban belejöttem és a prospektusok elérték az európai színvonalat. Ahova vitték Nyugaton, pillanatok alatt szétkapkodták őket. Ezután egyfolytában kaptam a megrendeléseket.”

2016. júniusába jelent meg az első könyve.

„Az egyik grafikus barátom kapacitált, hogy jelentessek meg végre egy albumot az alkotásaimból. Egy könyv bármikor kézbe vehető, a kiállítás viszont csak időszakosan látogatható. Összeszedtem tehát magam, hogy végre nekem is legyen egy könyvem. Itthon, a szőnyeg alatt őrzöm a plakátjaimat, hogy össze ne gyűrődjenek és elkezdtem kiválogatni belőlük egy kötetnyi anyagot. Másfél évnyi munkát tett ki a szerkesztés folyamata. Ezalatt átnéztem minden 1964-től 2016-ig készült munkámat. A lezárás naprakészre sikerült, szinte az utolsó melóim is szerepelnek a kötetben. Boldog vagyok, hogy megjelent a könyv, ám ez csak a festett és rajzolt részt fedi le az életművemből. Dolgozom már a második köteten, ami a fotós- és a designanyagaimat tartalmazza majd."