Élet- és karrierinterjúk

Virányi Attila hangmérnök, basszusgitáros, zeneszerző, zenekarvezető 1951-ben Nagyváradon született. Családi hátteréről így vall: „Szüleim tisztviselők, könyvelők voltak. […] Édesanyám ágán tanítók, kántortanítók, iskolaigazgatók voltak, akik közül volt, aki kórust vezetett, és például nagymamám nagyszerűen zongorázott. Volt tehát egy zenei vonal, ahonnan valamit örökölhettem.”

Az általános iskolába járt, amikor, kissé kalandos körülmények között, először zenélt közönség előtt:

„ötödikes voltam, ez 1963 magasságában volt. Akkor indult be a twistőrület. Azzal szórakoztattuk az osztálytársainkat, hogy ezzel a barátommal, Országh Pállal, aki ügyes, erős és jóképű srác volt, és aki különben Los Angelesben egy híres ügyvéd lett, duóban meg trióban twisteket játszottunk. Becsempésztük az iskolába a hangszereket, és órák előtt vagy lyukasórában játszottunk, de volt, hogy valamely tanár beteg lett, és akkor nem volt más megoldás, mint hogy szórakoztassuk a közönséget, az osztálytársainkat, és akkor 1-2 twistet játszottunk.”

Metropol néven alapított saját beategyüttest még a hatvanas évek végén:

„Megismerkedtem Vajda Tiborral, Elekes Csabával és Tomory Pállal. Eldöntöttük, hogy alapítunk egy új zenekart, ahol saját szerzeményeket is fogunk játszani. Ez az év más szempontból is roppant izgalmas volt számunkra, mert a Varsói Szerződés csapatai bevonultak Csehszlovákiába, de a románok nem. Akkor mi úgy éreztük, hogy valami kis engedés, tolerancia lesz ebből talán. 1971-ig úgy is nézett ki, addig egy picit nyitottabb volt a légkör. 1968. november 29-én először léptünk fel, mint Metropol együttes. A helyszínt ma Várad-Velence Kultúrközpontnak hívják, akkor egy szakszervezeti munkásklub volt. A koncert előtt anélkül, hogy a hatóságok engedélyét kértük volna, kiragasztottuk azt az ominózus plakátot, amelynek a tíz év múlva lefényképezett példánya elhíresült. […] Ez két szempontból is egyedülálló volt. Egyrészt addig Romániában senki ilyet ki nem mert írni, hogy beatkoncert. Másrészt azt akartuk, hogy angolosan is szóljon, de román legyen, ezért úgy írtuk ki, hogy »concert beat«. Ha szó szerint lefordítjuk románra, ez azt jelenti, hogy »részeg koncert«. Szóval emiatt is óriási cirkusz volt.”

Virányi a zenélés mellett Bukarestben elektrotechnikai végzettséget szerzett, és a zenekari tagsága idején mindvégig dolgozott a román televízió hangmérnökeként is. A folyamatosan működő, feltörekvő Metropol együttes saját számokból álló repertoárt alakított ki. Pályájukon nagy jelentőségű volt színházi munkájuk 1973 és 1978 között, amely Az ifjú W. új szenvedései című darabhoz kapcsolódott: „[megkeresett] bennünket Szabó József, a Nagyváradi Színház főrendezője. Talált egy színdarabot, amiben Ulrich Plenzdorf, a szerző azt írta elő, hogy egy helyi beatzenekar játsszon benne saját nótát. Szabó […] ismerte a zenekart, így ránk gondolt. Felhívott magához a lakására, […] felmentünk egy akusztikus gitárral, és ott elolvastuk együtt a librettót. Zene nem volt a darabhoz írva, ez tulajdonképpen egy filmforgatókönyv volt eredetileg. Ulrich Plenzdorf az NDK-beli DEFA filmcégnek volt az embere. […] Romániában betiltották a román változatot, pedig a Bulandra Színház adta volna elő. Ez Bukarestben a leghíresebb színház, de nemcsak Románia-szerte, hanem világszinten is ismert. Kelemen István dramaturg Nagyváradon azzal a frappáns ötlettel állt elő, hogy mi lenne, ha Romániában a magyar verziót adnák elő. Így került a darab Szabó József kezébe. Amikor olvastuk a librettót, láttuk, hogy több dal is belepasszol a darabba, és azt mondtuk […], hogy még írunk egy pár nótát, és egyébként tőlünk akár két nap múlva lehetne kezdeni a próbákat meg a beénekléseket. Beindult a folyamat, és gyakorlatilag akkor még senki nem gondolta, hogy ez lesz Erdély legtöbbet játszott zenés darabja. Ez volt az első rockmusical.”

Romániában a hetvenes évek végén jutott a csúcsra a Metropol együttes:

„1978-ig magyarul énekeltünk. Az első nagylemez, az Égig érhetne az ének akkor egy nap alatt, reggel tíz órától este tízig készült el. Az Electrecord eladott huszonötezer példányt, ami abban az időben Romániában már aranylemezt jelentett. […] Rá egy fél évre felhívott az igazgató, hogy jó lenne, ha csinálnánk egy második lemezt, de miért csináljuk mi magyarul a lemezeinket? Mert az a lakosságnak csak tíz százaléka, mennyivel izgalmasabb lenne, ha a lemez az összlakossághoz szólna. Ebből voltak vitáink az együttesben, de végül is beláttam, különösen, amikor már az első magyarországi turnékísérletek dugába dőltek, mert nem kaptuk meg az Úr szavát, hogy ebbe bele kell egyeznünk. […] A második lemezünk már ötvenezer példányban jelent, nagyon nagy sikere volt. Nagyon nagy botrány lett belőle, mert a hátán van egyfajta rendőrségi »wanted« fotó, amit úgy csempésztünk be a nyomdába, mert azt tulajdonképpen a cenzorok nem engedélyezték. De kinyomtatták, becsomagolták. Két nap múlva Szatmárnémetiben koncerteztünk, rá négy napra pedig letiltották a borítót, de akkor már annyit eladtak, hogy nem lehetett visszavonni.”

1981-re a zenekar működését a román hatóságok ellehetetlenítették:

„először a szekuritátésok elvitték Bélát, beszélgetésre. Nem történt semmi durvulás, de óvatosan azt próbálták szuggerálni, hogy próbálják meg Virányit eltávolítani a bandából, mert akkor talán jobb lenne. Másnap pedig behívtak bennünket Orbán Bandival. Külön szobákban beszélgettek velünk vagy inkább hallgattak ki bennünket. Mindenféle provokatív kísérletezés folyt, hogy a mi nemzeti hovatartozásunkból is lehessen valami megfoghatót kovácsolni, a mi hosszú hajunkból, szakállunkból és így tovább. A végén pedig a pasas óvatosan megmondta nekem, hogy hát nézze, a helyzet az, hogy mi nem szeretnénk, ha Önt elütné valami. Próbáljon meg, ha máshogy nem, akkor egy névházassággal elmenni és mi még segítjük is. Ezt így megmondta nyíltan. Akkor már leállította a magnót, tehát a saját lehallgató rendszerük már nem működött. Tehát eltanácsoltak az országból, hogy finoman fejezzem ki magam.”

A fentiek miatt Virányi Magyarországra települt át, így a zenekari tagsága is véget ért. Két éven át dolgozott az ORI-nál, majd újabb, ezúttal hosszú távra szóló váltás következett: „1983-ban kimentünk [az NSZK-ba], 1984-től pedig elkezdtem dolgozni a freiburgi rádiónál. Egy érdekes, véletlen műszaki probléma miatt kerültem [az ottani] Zeneakadémiára, ahol a rádió felkérésére egy operafelvételt készítettem. A főiskolai intendáns megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem ott dolgozni. Annyira volt kedvem, hogy 1984-től 2018-ig dolgoztam ott.” Nyugdíjazását követően feleségével visszaköltöztek Magyarországra.

A Metropol együttes pedig 1994-től ismét aktív. Évente 1-2 alkalommal, de mind a mai napig tartanak koncerteket. Az interjú készítése előtt utoljára 2022 novemberében léptek fel, ekkor a Magyar Zene Háza könyvtárának termét mint koncerthelyszínt avatta fel a zenekar.