A Petőfi Csarnok - ifjúsági kultúra és szabadidő-politika (1985-1993)
Leírás
A Petőfi Csarnok alapítási évében, 1985-ben még senki sem tudhatta, hogy néhány éven belül megszűnik a második világháborút követően létrejövő kétpólusú világrendszer. A kortársaknak fogalmuk sem lehetett arról, hogy a berlini fal 1989-es leomlásával globális, rendszerszintű geopolitikai, gazdasági és ideológiai változás következik be. Azt azonban a Petőfi Csarnok működtetői és használói saját bőrükön is érezhették, hogy „elbizonytalanodik” a hatalom. A mindennapokban annyit lehetett érzékelni, hogy a gazdasági visszaesés és a külföldi eladósodás következtében növekszik a társadalmi elégedetlenség, a gazdasági szabályzók fokozatos felszabadulása pedig bizonyos cselekvési szabadságot visz a mindennapi életbe.
Milyen épület állt korábban a Petőfi Csarnok helyén? Vajon a PeCsán keresztül hogyan óhajtotta domesztikálni az államszocialista művelődéspolitika az ifjúsági kultúrát? A hivatalosan elvárt szocialista művelődéspolitika elveibe hogyan fértek be a deviáns ifjúsági szubkultúrák, a politikailag kényes zenekarok vagy a droghasználathoz hasonló ifjúsági problémák? Hogyan értékelte a sajtó az intézmény megnyitását és működését? Ennek a gazdag kép- és plakátanyagot, rövid kiegészítő írásokat, interjúkat és kronológiát is tartalmazó könyvnek a szövegei ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresik a választ.
A kötet az NKA Hangfoglaló Program támogatásával jött létre, amely 2014 óta igyekszik összegyűjteni és bemutatni a hazai pop- és rockzene múltját. E munka részeként dolgozzák fel és tárják a nagyközönség elé az államszocialista időszak legfontosabb szórakozóhelyeinek történeteit is. Csakúgy, mint az Ifjúsági Parkra fókuszáló korábbi kiadványuk, A Petőfi Csarnok. Ifjúsági kultúra és szabadidő-politika, 1985-1993 is jó néhány szerző közös munkájának a gyümölcse; olyan kezdeményezés, amely a rendszerváltás idejének populáris zenéje mellett betekintést enged a korszak politika- és társadalomtörténetébe is.